Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A meseolvasóhoz. Bevezető szavak Seres József meséihez
Seres „saját költésű” meséje (unokája kérésére) két árva gyerekről szól. Pontosabban két testvérpárról, akik az erdőben találkoznak, és nem tudják, hogyan is kell élni a nagyvilágban, hogyan kellene megesküdni. Seres meséjében, mint afféle deuxs ex machina egy százados úr (gazdag is, jószívű is) megrendezi nekik a lakodalmat. Minden jóra fordul, ám ezzel véget is ér a mese. Mintha ma már nem volna miről igazi, fordulatos mesét költeni. Seres is tudása szélére ért e történettel. Ám a záró kép a maga valótlanságával mégis poétikus, olyan, mintha Bohumil Hrabál írta, vagy a festő Magritte festette volna. A mese világa és a mai világ csak látszólag fér össze. „Szólt a rezes banda az erdőben, a szakácsok akkorára megterítettek. A százados úr volt a tanú. Akkor megszólalt a zene, akkor el kezdtek táncolni. Oszt úgy repültek, mint a lepke. Ezt teljesen magam találtam ki.” Mi, a mesék olvasói pedig köszönjük mindezt: az átvett és a kitalált történeteket egyaránt. Voigt Vilmos
