Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
fülemmel hallottam, hogy csörög, csámcsog... Mi lehet ez? Csak kísértet! A szenteltvíztől a kísértet elszalad. Hát, a pap meg éppen disznótoros vacsorában volt az este. A cipő feltörte a lábát. O nem megy, azt mondja, mert nagyon fáj a lába. Feltörte a cipő.- De atyám! Jöjjön! Már a népek kezdenek mocorogni... Mi lesz? Ebből nagy baj lesz...! Atya! Jöjjön...! Atya! Jöjjön! Addig könyörgött a harangozó a papnak, hogy:- Hát - azt mondja -, ha elviszel, akkor elmegyek.- Jaj, nagyon szívesen, atyám! Csak jöjjön... Felvette a papot a nyakába a harangozó. A pap megjött, kis szenteltvizes tartállyal. Szalad ám... A harangozó viszi a papot... Hát, télen csak-csak fagyos a fold... A kocogásra fölfigyelt a gyerek. Úgy is nézett ki, mintha valaki a nyakában hozza a toklyút. Azt mondja a gyerek:- Na, hozod már? Hé, a pap meghallja..., hogy valaki odaszólt:- Na, hozod már?! Megijedt a pap nagyon. Hát az őt várja...! Leugrott a harangozó nyakából... Iszkiri! Haza! De nem sántított akkor már. Megijedt a pap nagyon, hogy a kísértet rászólt. Hát, a harangozó meg a pap után... Iszkiri! Visszafelé! A gyerek meg utánuk. Mert azt hitte, hogy a sógor. Kiabált a gyerek:- Csak a farkát! Csak a farkát! A pap meg megijedt, hogy az ő farkát... Futottak. Olyannyira, hogy a pap csak úgy ugrott be a kiskapun, a harangozó meg utána esett. Akkor látta a tolvaj inas, hogy nem is az ő sógora volt. Osztan úgy lett vége a tolvajlásnak. * 34. A négy pap és a menyecske A papok át voltak szokva egy házhoz... Menyecskéhez... Osztan akkor meg olyan vécé volt, hogy a konyhasarokban volt ásva a derítő... Le volt egy vaslemezzel takarva. Hát, oszt az első papot ott érte a második pap... De hogy meg ne tudják egymás bűneit, a fiatalasszony felemelte a derítő száját, oszt azt mondta, hogy:- Bújjál ide, a gödörbe! 85
