Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
- Ó, az anyja erre-arrát ennek az asszonynak! Hát, csak kibaszott velem! Megy haza az ember, csupa vér az egész orra, szája, ruhája. Káromkodik az ember. Szidja az asszonyt. Az asszony meg vissza:- Mondtam te marha, hogy le ne vágd az orrodat! Mégis levágtad! * 33. Tolvajmese Volt egy embernek egy fia. De nagyon rossz gyereket képzeljen el, Zsuzsika! Úgyhogy annak hiába mondtak valamit, hogy csinálja meg, annak mindig azon járt az esze, hogy kitől mit lehetne ellopni... elsógorosítani. Hát, az a gyerek olyan volt, hogy nagyon szeretett jól élni, nagyon szeretett jóllakni - de dolgozni semmit... Az apjának a bánatára... Hogy hát a gyerekből nem lesz semmi se. Azon könyörgött a gyerek az apjának, hogy lopjanak egy ludat. Megtörni a ludat, oszt lesz jó vacsorának való. Hát, az embernek nem volt sehogyan se a kedvére, hogy az ő fia ludat lopjon, ő is menjen vele... Volt az embernek egy sógora. Azt mondja az ember a sógornak - de az meg tolvaj volt, olyan adófizető tolvaj, szakmabeli:- Képzeld már, hogy a gyerek mit akar: hogy én menjek el vele ludat lopni... Gyere már el, sógor - azt mondja -, szoktassuk le a gyereket a lopásról! Hát, hogy, hogy? Mint kellene, hogy kellene? Hát, a sógor bemegy a libaólba, visz magával egy fehér lepedőt, oszt bekuksol a sarokba, mintha ő is ott liba volna. A gyereket meg beküldi az apja, hogy hozzál ludat. De a sógornő vigyen csíptetőt, csípőfogót, hogy amikor a gyerek a sarok felé fordul, belecsípnek hátul a farába. A sógor előbb ment a libaólba, behúzódott a sarokba a csíptetővel, várta a gyereket. Az apjuk kinn maradt. Beküldték az ólba, hogy hozzon ki libát. Bement a gyerek a sötétbe, tapogatott össze-vissza a sötétben. Amikor a gyerek farral fordult a sarok felé, akkor nagyot a seggébe csípett. A gyerek csak tapogatja a libákat, a sógor meg csak-csak belecsíp a seggébe. De mindig sziszegett is a sógor, mint a gúnár. Egyszer oszt akkorát belecsípett a sógor a gyerek farába, hogy elkiáltotta magát:- Apám, ezt nem lehet kibírni! Kiugrott a gyerek. Elmentek lúd nélkül haza. Aztán a sógor is elment — így nem lett libalopás. De a gyerek csak nem szokott le a tolvajlásról. Csak-csak mindig ment az apjához, 83
