Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
Azt hitte, lenn maradt a komája a veremben.- A gödörben jó helyed lesz! Elvitte az egyik katona a másikat azzal a tudattal, hogy a haverja ott maradt a gödörben. Viszi, viszi... Egész éjszaka vitte. Egyszer megszólal a katona:- Jó lesz már, koma, tegyél le!- Hát, itt vagy? Megszidta az egyik a másikat nagyon:- így kitoltál velem?! Hozattad velem magadat...! Hát akkor elmesélte a másik, hogy mi volt a veremben: sárgarépa meg gyökér.- Én akartam kitolni veled, oszt te toltál ki velem... Ez így nem jó lesz, komám! Hát, nincs a földön olyan, hogy megegyeznénk... Már három napja egymással kitolunk... Hát, váljunk szét! Jobb lesz akkor... Mindegyik megy a maga útján... Egyik ment jobbra, a másik ment balra... Szétvált a két katona, szépen elbúcsúztak egymástól. Nem az úton mentek, hanem össze-vissza. Az egyik katona egy alacsony réten ment, ami mohás volt. A moha egy olyan nagyon finom növény, de nem nagyon szereti azt semmi se. Olyan puha volt, hogy a koma bokáig süppedezett a mohában. Eltalálta, hogy ő ebből szed egy zsákkal, oszt eladja a városban gyapjú fejében. Szedett is egy zsák mohát, nem volt nehéz. A másik katona, aztán, ballagott a városba, hogy ő is ott pénzt csinál. Mikor az erdőben ott ment, gesztenyefák voltak ottan... De olyan sok volt a vadgesztenye, hogy csörgött a lába alatt. Eltalálta, hogy teleszedi a zsákját, oszt eladja a városban majd dió fejében. Fölvette a vállára oszt vitte. Addig mentek, mentek hogy a város szélén találkoztak.- Mit viszel?- Gyapjút.- Én meg diót szolgáltam egy bácsinál. Adott egy zsák diót.- Cseréljünk! Hát, cseréljenek... Mind a kettő megörült neki. Már el is kelt... Elcserélték, bevitték a piacra, de ott elváltak egymástól. Hirdette mind a kettő. De nem kelt el. Aztán sose találkoztak a katonák egymással. Hanem kihirdették, hogy a királykisasszonynak elveszett a kertben a gyűrűje. Aki megtalálja, annak a király odaadja a királylányt feleségül, meg a fele királyságát is odaadja. Az egyik katona elment a királyhoz. Ott is huncut volt a katona, mert eltalálta, hogy a királynál három napig majd csak jól él, aztán majd lesz valahogy az ő élete... Olyan bányásznak való koma volt, olyan elszánt életű... Nem volt csúnya..., erőteljes fiatalember... Elment a királyhoz, hogy megmondja, ő meg fogja tudni, hogy hol van a királykisasszonynak a drága gyűrűje. 61
