Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 2. Tündérmesék
álltó helyükben recsegtek a kerekek...! De, gondolta Misi, már nem pakol többet, mert összetörik a kerék. Meg volt pakolva. Akkor el kezdte az „ökröket” befogni. Hát, ugye először megkezdte a hátsókat. De nem voltak gorombák, mert tele volt a has. Jármot a nyakára, a járomszöget betette. Mind a hatot szépen befogta. Anélkül, hogy neki lett volna különösebb baja. No, be vannak fogva az „ökrök”, de hát most már:-Höjj! Gyerünk hazafele! Hát, ezek az állatok nem voltak betanulva, csak mentek volna az őmaguk útjára. Rángatták azok a jármot oldalra, ahogy csak bírták. De hát be volt téve a járomszög, nem bírtak szabadulni. Nem akartak előre felé menni. Misi kiszakított egy hosszú fenyőt. Letépte róla az ágakat, oszt akkor avval úgy megszentelte az állatokat, hogy igencsak. Akkor oszt húzták a szekeret a homokban, ahogy csak bírták. Csikorgóit a kerék, recsegett a kerék. Ki az erdőből - egyenest a király várába, a vár udvarába. Hát, ugye hátul a rengeteg sok lomb, mind húzta, porolta a földet. Amikor a vadállatok kifáradtak, elkezdtek ordítani, mind az ő maga hangján. Hallják ám a királyi várban, hogy valami őrületes vihar jön megint. De már most morajlik, ahogy csak bír. Elviszi a várat, tetőstől! Nézik, figyelik - nézik, figyelik, hogy mi lesz az? Hát, kifigyelték, hogy Misi jön ám egy szekér fával. Mert a távcsővel látták, hogy nem az ökrök, hanem a vadállatok. A király elébe üzente: vigye a fát ahova akarja, csak be ne hozza! Ennek Misi csak megörült, elirányította az ökreit az anyja háza felé! Hazahúzatta a rettentő nagy szekér fát: hat ökör szekeret, rengeteg tűzrevalót. Hát, oszt amikor hazaért, mondja az édesanyjának: No, édesanyám, most már van ám tűzrevaló! De mit csináljunk az „ökrökkel”?- Vágasd le őket, fiam! Misinek se kellett egyéb. Ököllel fejbe verte az „ökröket” - mind kiterült. Nekivágtak Imre bácsival, megnyúzták a sok vadállatot. Akkor meg aztán a bőreit kiteregették. Abból lett suba, paplan, szőnyeg. Tessék elképzelni a legszebb, príma szőnyegeket a vadállatok bőréből! Meg ködmön! Még a nagymama is bundát kapott. Misi elkészítette: tigrisbőrből bundát. Na, jó...! Imre bácsival a vadállatok húsát is földolgozták, meg is ették. Eltelt az idő. Egyszer megint elmegy Misi a királyhoz.- Fölséges királyom! Életem-halálom kezedbe ajánlom. Munkát kérnék, ha kaphatnék. De a király már olyan mérges volt, hogy alig bírta ki, hogy ne szaladjon neki Misinek. Nem mert, mert tudta, hogy milyen erő van benne! Azt mondja Misinek, hogy:- Hallod-e fiam?! Jó, hogy jöttél. Van énnekem egy váram, de elátkozott vár. Az ördögök elátkozták úgy, hogy abban nem mehet be rendes ember, csak az ördög. 36
