Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

Függelék. A Kasuba Kis Miklós című mese fonetikus lejegyzése

Föl is málhászták a strukszmadarat, elindultak, hogy fölhozza Kasuba Kis Miklóst. Gyüttek-gyüttek, gyüttek-gyüttek...

Etyszer hátraszól a strukszmadár, hogy:- Egy darab ökröt kérek!

Kasuba Kis Miklós adót neki a szájába égy negyedrész ökröt. Lenyelte, akkó mégin gyüttek-gyüttek, gyüttek-gyüttek... szélsebesen gyüttek! Af fél fődet mékkerülték. Hát, akkorára elfogyott a tizenkét darab ökördarab.

De félhoszta a strukszmadár. Köszönte Kasuba Kis Miklós néki, oszt az visszaszállt. Ot má bírt ménni üresen.

Kasuba Kis Miklós még eltanálta, hoty főkeresi a baráttyajit.

Mént-mént, mént-mént, méndegélt... Még akkó nagyon sokat köllöt néki ménni, amikó méktanáta ászt az erdőt még ászt a csőszházat, ahonnan elindult. Méktanáta a két komát. Megölelték, megcsókolták égymást. Sírtak, nevettek:- Hun vótá? Mére jártá? Mit láttá? Hogy gyötté haza?

Mindent fel kéllét néki sorolni... Amit én elmontam meg még kibővítve...

Hanem elmonygya jám Kasuba Kis Miklós, hogy ő mit látott:

— Vót három vár: ety színarany, ety díszesebb, egy gyémántbó.

Még hogy mijen gyönyörű kisasszonyok vannak ott...

— Hanem, fijúk, oda le köll ménni! Mink leszünk annak av világnak az uraji!

Fonták a kötelét mégin, de háromszor annyit, mint azelőtt. Addig fonták ak kötelét,

annyi kötél vót, a végit rákötték annak a gunyhónak az ajtófélfájához, és elindultak rajta lefele. Mént, mént a három legény lefelé. Addig méntek, míg csak le nem értek. Mikó leértek, Kasuba Kis Miklós tutta a járást. Mind a három ot maratt a gyönyörű szép kisasszonyokkal.

Asztán sógorok léttek. Órijási lakodalmat csinátak. Fele barmot levákták, méksütötték, mékfőszték.

Akkora lakodalmat csaptak, hoty tám még most is zubog af főd - ha még nem haltak. Ez a mese eddig vót - az ülepik télé vót. Aki nem hiszi, az issza ki, ami bennük vót...

224