Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
Függelék. A Kasuba Kis Miklós című mese fonetikus lejegyzése
maratt. Ászt az éggyet még a kardal levákta, as sárkány kargyával. A hétfejű sárkány: vót — nincs! Félált a kis asszony, kiszalad, ölelgéti-csókolgattya Kasuba Kis Miklóst. — No, még ijen embért! Te lészel az én uram! De aranyos vagy! Ölelgédék-csókolgatták égymást. Hát, ot maratt Kasuba Kis Miklós égy északára. Egy északát ot tőtött Kasuba Kis Miklós. Asz monygya réggel a kisasszonynak, hoty hát ő elmégy, szétnéz ezén a világon. Könyörgöt neki a kisasszony, hogy né ménnyen el. Az életivel jáccik, ha elmégy. Hanem Kasuba Kis Miklós csak a nyakába vészi a tarisznyáját, oszt mént, méndegélt. Tanálkozod egy junyájjal. Nagyon szép birkákat legelteted égy embér. Odaszót a kutyáknak, nem bántodák Kis Miklóst. Kasuba Kis Miklós kérdészte: — Kijé ez a nyáj? — Hát ez a kilencfejű sárkányé. — Hol lakik az a sárkány? — Amoda a! Ot ragyog av vára. Ép csak ott af fődrű léhet eltanálni. A kilencfejű sárkány oszt legyőzi a világot! Ő nem bánnya... Elmént Kasuba Kis Miklós. Hasonlóképpen járt, mint a hétfejű sárkányékná. Kacsalábon forgó szép vára vót, de ojan piros aranybó vót. Tündökölt gyönyörűjén. Akkó ot mégláda a kisasszonyt Kasuba Kis Miklós. Leállítoda av várat, bemént Kasuba Kis Miklós. Azzal is nagyon mekszeretgették egymást. Megvendégölte a kisasszony, a szép asszony. Dé szépét tessék elképzélni! Mint a festétt Szűzanya. Ott is gyütt ám estefelé av vihar, fuj asz szél, söpri a homokot. Hát, monygya ja kis asszony: — Bújjon el, fiatalember! Mer gyün az uram, a kilencfejű sárkány ősz téged levág. — No, hagy gyűjjön! Kasuba Kis Miklós nyugott vót. Hanem gyütt a kilencfejű sárkány. Ugyanúgy: — Hű, hű, hallodam hírét Kasuba Kis Miklósnak. Ha most it vóna, úgy af főthő vágnám, hogy nem láccana ki belülié! No, Kasuba Kis Miklós mégvárta. Monygya ja sárkány af feleségénék: — Aggyá neki kőkenyeret, ólomszívát, vazsbarackot, fakést — hagy égyén! Hát, evétt, de Kis Miklósnak nem téccétt az a kaja. Mer ő má jóllakod azelőtt. Mikor asztán bélakott as sárkány: — No, gyérünk birkózni! Kiméntek. Kasuba Kis Miklós ászt is úgy főthő vákta, hogy éggyik feje marat ki a betonon. Ott is vót ám biroktér! Beton vót. Levákta af fejét is. Ugyanúgy ot maratt északára annál a kis asszonynál is. Hát, hagy né monygyam, hogy mics csinátak... De aluttak is. Másnap Kasuba Kis Miklós elindul, hogy ő még szétnéz ezén a világba. 221
