Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
Jegyzetek a mesékhez
Az igaz történeteket anekdotázó bőbeszédűséggel adja elő. Kedveli az anekdotikus kitérőket, asszociációit szívesen megosztja a hallgatósággal. Seres József kalsszikus mesemondónak tekinthető: ismeri a magyar népmesekincs legarchaikusabb rétegét, meséinek jelentős része magyar és nemzetközi vándortéma. Az elmondott történeteken kívül több tucat mesét, főleg tündérmesét, ismert még passzív módon, melyeket nem tudott önállóan előadni. Meséinek stílusát a „szép”, igényes megfogalmazás jellemzi, melyek lejegyzéskor is megállják a helyüket. A MESEMONDÁS ALKALMAI FÉLEGYHÁZÁN Kiskunfélegyházán a mesemondás legfőbb alkalmai azok a közösen végzett mezőgazdasági munkák és ház körüli teendők voltak, amelyek nem jártak nagy zajjal jól lehetett hallani a meseszót. Ilyen mezei munkaalkalmak voltak a kapálás, a kaszálás, a szőlőkötözés, a kukoricaszedés, és a szénagyűjtés. „Szénagyűjtéskor is meséltek. Itt voltak a Csordajáráson a szénakazlak, a tanyasi út mellett... Hogy jobban teljen az idő, Tréfás Tót mesélt.” „... A Móricka-vicceket diákoktól hallottam. Volt két fiatalemberem — szőlőnek fordítottam a kertben, oszt mélyen megástuk. Ott fordításkor, fordítás közben.” „Volt olyan, hogy többen kapáltunk együtt. Jóska kapált legelői, oszt mesélt. így aztán a többieknek is igyekezni kellett a kapálással, hogy ne maradjanak le, mert akkor nem hallják a mesét...” „Úgy csináltuk mink a dolgot, hogy nagy haszonbérletes földön gazdálkodott az én apám, oszt embere mindig kevés volt, oszt mindenkit beosztott nagyon pontosan, hogy mi lesz a te sorsod. Volt két kapaeke, a kapaekét egy-egy ló húzta. Osztan a két ló meg úgy volt összekötve egymással, hogy egy másfél méteres bot a két zablához oda volt kötve. Én mentem a középső soron, a vezető. A két ló meg mellettem két-két sorban. Oszt akkor ezt végig vezetni kellett. A fordulónál megfordulni, hogy se énrám ne lépjen, se a kukoricát ne tapossák el. Oszt az egyik kapaekéző ember a bátyám volt, legénykorában, én meg tizennégy éves korom alatt még. Oszt ők meséltek. A két koma ott egymás mellett tartották a kapaekét és meséltek. Én meg hallgattam ott elől. Ott osztan ők - mind a kettő legény volt — meséltek ilyen lányos dolgokat, hogy a fiatalember milyen buta volt, a lány meg hogy játszotta ki... rengeteg ilyet...” A fő benti munkák a kukoricamorzsolás, a „krumplicsirkázás”, a babfejtés, az ültetni való krumpli válogatása, a mákpucolás, a diótörés, a dohányválogatás, amikor szintén szokás volt mesélni, anekdotázni. „Volt olyan, hogy este morzsoltak... A ház népe. Vacsora előtt vagy utána, de este, mikor már be volt sötétedve kint. Odabent a szobában, lámpagyújtás után. Morzsoltak. A kemencét körülülték. Ez a nagytatáéknál történt, az én édesapám gyerekkorában. Volt a nagytatának egy 203
