Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 12. Igaz történetek

A tyúk megtojt az udvaron. Elejtette a tojást. Konrád bácsi meg meglátta. Azt mondja a fiának:- Szatyi, menjen már a tyúkhoz! Betojott...

Jól állt neki ez.

Magázta a fiát. Pedig az oroszok nem szoktak magázni.

*

125. Boldog Imre és Boldogtalan Boldizsár

Én meg, mikor katona lettem volna, ez már most volt, ebben a demokráciában, Hajmáskérre kellett bevonulni.

Hát oszt, ott beöltöztettek bennünket, egymást se ismertük meg katonaruhában. A szomszédomról nem tudtam, hogy kicsoda.

A tizedes elvtárs — mert ott már elvtárs volt — istentelen nagy körbe felállította a rengeteg sok újoncot. Nagy karika volt! Jött a százados elvtárs megismerni a fiúkat.

De volt köztük két unokatestvér. Mind a kettő Boldog volt. Boldog Imre meg Boldog Boldizsár. De nem testvérek voltak, csak unokatestvérek. Majdnem mindig fogták egymás kezét, ahol eligazítás lesz - hogy ők együtt legyenek katonák. El nem hagyták egymást. Ott a körben is a két Boldog egymás mellé került.

Jön a százados úr ismerkedni - megáll oszt az egyik katona előtt vigyázva:- Hogy hívnak, fiam?

Mondja oszt a koma, hogy:- Szabó József, honvéd.

Elment kettővel odébb, hát odaér a Boldoghoz.

Kérdi:- Hogy hívnak, fiam?

Az meg jelentkezik, hogy:- Boldog Imre honvéd.- Te vagy az?!

Kicsit hátrébb lépett a százados úr, oszt durr, egy nagy pofont oda Boldognak. Az szegény kisöndörödött a körből.

Mire feltápászkodik az unokatestvér, gondolkozik, hogy ha így bánnak itt a „boldogokkal”, nem jó lesz elvállalni...

Föltápászkodik oszt az Imre, beáll újra a sorba.

A százados mindjárt kérdezi oszt a szomszédját:- Hát, téged minek hívnak, fiam?

Azt mondja, hogy:- Boldogtalan Boldizsár.

A százados úr megint hátra lépett, annak is egy nagy pofont...

170