Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 9. Formulamese
menni - amerre a nap kel, mert nyugatnak szaladtam az erdőbe. Akkor visszafele kell gyünni keletre. Megyek osztan... hát egyszer, látom: egy ember! Acsorog az úton, nézelődik... Nohát, irányt vettem az embernek. Hát, ki volt, mi volt - mint az én apám! Találkoztam vele.- Hát, te honnan gyüssz? Baszd ki, hát keresünk! Mert nem tudtuk, hogy hova lettél! Csak tudtuk, a sas után mentél. De hogy hova — senki se tudta. Keresett az egész ház népe. No, oszt meglett az ártatlan, jó gyerek...! De nem ám, hogy kikaptam, hanem azt se tudták, hogy hogy nevessenek, hogy a zsiványok agyon nem üttek. Úgyhogy otthon jól fogadtak. Osztan ez így történt, hogy ez a zsivány mese, ez ki nem mén az eszemből. Hogy mégis hogy megmaradtam én életbe. Azóta is a hálát adok az Istennek, hogy megvagyok... * Formulamesék 93. Kitolómese Ezt csak egyedül magának mesélem el... Látott-e már, Zsuzsika, szép orgonabokrot, virágokat? No, ezen az orgonabokron egy gyönyörű szép kis madár csicsereg. Ezt a kis madarat úgy köllene elijeszteni, hogy magát a kis madár se meg ne lássa, se maga az orgona illatát meg ne érezze. Mit gondol, hogy lehetne ezt úgy elijeszteni, hogy magát a kis madár meg ne lássa, és maga az orgonabokrok illatát meg ne érezze? Hogy tudná elijeszteni a kis madarat? (Hát, úgy, hogy maga elbújik az én hátam mögé az orrát eldugja abba a lyukba... De ne haragudjon...) * 154
