Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
65. Nagy Gatyus István és Hossszúlépésű Sára Volt egy gazda, oszt volt neki egy pásztorcselédje fogadva, fogadott éves cseléd. Kanász volt, meg esetleg a tehenekhez is oda küldték, hogy pányvázzál! Nohát ilyen jó erős gyerek volt ez a... úgy hívták: Nagy Gatyus István. De volt egy libapásztor is. Annak meg az volt a dolga, hogy a libákat meglegeltesse. Amikor a libák leültek, akkor a konyhán: szaladj ide - szaladj oda! Úgy hívták, hogy Sára, Hosszúlépésű Sára volt a lány. De jó helyük volt, meg szorgalmasak voltak. Istvánból kocsis lett, Sára meg szolgáló lett. Addig szolgáltak öt éven keresztül annál az egy gazdánál, hogy mint családtagok - úgy voltak kezelve. Ez a két alkalmazott összeszokott. Hát, nem is nagyon kellett nekik járni egymás után. Ha az István bement a konyhára - ott is otthon volt, ha a Sára kiment a kertbe - ott is otthon volt... Összeszoktak, elég az hozzá... Csakhogy ez az összeszokás, már tudja, Zsuzsika, miből áll... Egyszer csak azt vette észre a Sára, hogy ő terhes. Mondta az Istvánnak, hogy:- István, itten baj lesz..., mert én már terhes vagyok.- Hát, meg kellene esküdni, meg kellene esküdni, de minket már az összes tanyasor ismer... Ne csúnyálkodjunk itten... Megbeszélte a két fiatal, hogy megszöknek. Egy szép éjszaka megszökött a két fiatal. Elköszöntek az ajtófélfától... se kiházasítás, se pénz, semmi... Ők nem esküdnek itt meg... megszöknek egy éjszaka. Mentek, mentek, mendegéltek. Egyszer hajnal fele azt mondja az István a Sárának:- Na, Sára! Ha már úgyis egybekeltünk, hát csináljunk megint gyereket! Azt mondja a Sára, hogy:- így nem lesz jó! Azt mondta a Sára Istvánnak, hogy:-Ahhoz tanú kell! Ha felcsinálsz, oszt ellovalsz, akkor ki tartja el a gyereket? No, hát az István is megértette, hogy:- No, majd lesz tanú. Mikor megvirradt rájuk, jött velük szemben egy ember, egy tarisznyás ember... jó idős.- Jó reggelt, bátyám!- Jó reggelt!- Lenne-e kedve tanúskodni, bátyám?- Mire, fiam?- Mink egy kicsit itt szerelmeskednénk a Sárával... Maga meg nézné, oszt tanúja lenne, hogy közösültünk...- Nagyon szívesen! Csak csináljanak! Leült a bácsi az árokpartra, a gyerekek meg: bele az árokba, oszt megcsinálták a gyereket. Dehát az embernek a nevire is szükség lesz! Elkérte a Sára az embernek a nevét. Úgy hívták a tanút, hogy Szuszékos Lajos. Föl is írták. 126
