Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
- Köhögök, mert mindig kinn vagyok a hűvösben... Kinn fagyoskodok... Azt mondja a cimbora:- Hát, miért nem húzódsz jobb helyre? Másszál csak a lába közé... Főleg a nőknek nagyon jó meleg van van a lába közt... Ott nem köhögősödsz meg sose! Hát, megfogadta a bolha. Behúzódzott egy lánynak a lába közébe. Jó helye volt a bolhának. Hanyatt feküdt, oszt elaludt. Reggel, mikor fölébredt, egyszer oszt azt veszi észre, hogy megint a bajusz közt van... Hogy került az oda? * 50. A csődör és a kanca- Hát, most mondjak-e még?- Hát, mondjon, ha van még kedve...- Van hát...! Egyszer volt egy báró. Ennek a bárónak volt egy gyönyörű szép lánya. Hatalmas nagy gazdasága volt a bárónak. Hát, aztán, már a lány férjhez menendő volt. Jöttek is az udvarlók: bárók meg a királyfiak meg vigécek, csavargók meg rablók... mindenfajta. Nem tetszett a báró lányának egy se. Hanem volt egy szegény legény, ott az országban, aki igazi szép volt. Ezt mindig szemelte a bárólány. Őneki olyan ember kellene... Hát, mondta is az anyjának, hogy őneki kellene ez a fiú, ez a Pista gyerek... Azt nagyon szeretné, az nagyon szép legény. Meg csinos. Hát, el lehet képzelni, hogy egy bárólány egy parasztgyereket szeret meg, hogy annak nem lehetett valami púpos háta. Hát, hozzá is adták a lányt ehhez a szép legényhez. De a legény szegény volt, a lány meg bárólány. Megvolt a lakodalom, megvolt a nászéjszaka... minden... A bárólány kivitte az újdonsült bárót, mert csak órájuk szállt az összes birtok. Kivitte a bárólány az urát, ki a birtokra, hogy megmutasson neki mindent, meg a határt, meg a mezőt, meg az állatokat. Volt a bárónak egy fekete csődöre, de az olyan érdekes csődör volt, majdnem olyan, mint a csongorádi. No, ennek a bárónak is volt még... de egy különb csődöre. Magyarországon lovakat nem is hágattak ezzel a különös szép csődörrel, külfodről hozták azt meg a különleges kancákat. Mindig volt annyi, hogy a külföldi kancák ellepték a csődört. De hát utoljára odavezeti a bárólány az urát. Nézik a csődört az istállóban, az tündökölt csakugyan: fekete volt, ragyogott a szépségtől... 112
