Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
Szép is volt meg jó is lett! Gyorsan nőtt a borjú, jó kaját kapott, tápot kapott meg tejet kapott. Hát, szépen nőtt a borjú, már kezdett kifogni a zsidón. Mert vagy az ajtót törte ki, vagy az ajtót törte be... A borjú meg csak ott végezte a dolgát, ahol rájött...- El kell adni ezt a borjút! - mondja a gazdasszony. A zsidó úgy volt vele, hogy eladja. De csak olyannak adja, aki kitaníttatja ezt a borjút. Bevezették az állatvásárba. Kövér volt! Csak úgy rengett rajta a hús... Már akkor éves-kétéves körül volt a borjú. Nem félt már ő attól, hogy őt majd megverik. Komolykodó borjú volt. Hát, jöttek a hentesek:- Hogy adná a papa a borjút? Hogy adná? De jó lesz! Jó lesz paprikásnak...- Szó sincs róla, hogy ezt levágják! Ez egy gyönyörű, okos borjú. Ezt ki kell taníttatni!- Hülye ez! - mondják a hentesek - Ki kell taníttani egy borjút...? Otthagyták, oszt szidták. Hanem egy fiatal hentes legény hallja, hogy ki kell taníttatni ezt a borjút... Még ő ezelőtt nem is kérte a borjút, csak úgy messziről megfigyelgette. Odamegy az emberhez meg a borjúhoz. Megsimogatja...-No, még ilyen szép jószágot nem láttam! - azt mondja - De jó jószág! De kár volna ezt levágni! A zsidónak fölcsillant a szeme: hogy ez lesz az ő vevője! Oszt azt mondja a hentesnek:- Ebből még komoly ügyvédet lehet faragni! Ebből az okos jószágból. De kár volna tönkretenni a vágással... Mennyiért adja, papa?- Látom, maga nem vágóra akarja vinni, hanem tartásra. Fele pénzért magának adom. Tanítássá ki!- O, dehogy vágom le! Ilyen gyönyörű jószágot... Hát, ezt nem szabad levágatni... Addig alkudoztak, hogy még felénél is kevesebb pénzt adott a borjúért a hentes legény, mert hát ő kitanítattja. Örült a zsidó, hogy olyan helyre került az ő Bimbója. Mert Bimbónak el volt nevezeve a kis bika. Hogy azt kitaníttatja... A hentes azt mondta:- Ebből ügyvéd lesz...! Ebből ügyvéd lesz...! Hát, a zsidó örült. De hát még akkor nagyon nem is tudtak írni az emberek, ha volt is írástudás, de ceruza nem volt. Elkelt a borjú, elhajtotta a hentes. A zsidó meg vitte a kis pénzt haza. Örömmel mondta a feleségének:- Eladtam a Bimbót, de olyan ember vette meg, aki kitaníttatja ügyvédnek. Hát, az asszony se bánta. Jól van..! Ügyvéd lesz a Bimbóból! Telt-múlt az idő... Elmúlt vagy három esztendő. A zsidó kiváncsi volt, hogy ugyan mi lett az ő kisfiával. A hentes azt mondta, hogy fölkerült Pestre, ott majd kitanul, ügyvéd lesz belőle. Bámészkodik az öreg zsidó, hogy ügyvéd-e már az ő fia? Emeletekre fölmegy ott 102
