Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 7. Tréfák, trufák, anekdoták
külön volt... Elmesélt János mindent. Úgy, hogy a papnak tetsszen. Ott maradt a Pincsi. A pap siratta meg örült is...- Hát, oszt mikor jön haza a Pincsi?- Hát, tisztelendő úr, én csak annyit tudok, hogy karácsonyi szabadság lesz. Majd hazajön a karácsonyi szabadságra. Hát, a pap számolgatta az időt: a napokat, a hónapokat.- Mikor jön már karácsony? Mikor lehet már menni a Pincsiért? Odaért az idő. Mondja oszt Jánosnak:- János, fölmégy a Pincsiért?- Fölmegyek tisztelendő úr! Vállalkozott a János, mert tudta, hogy hova megy. Megint foltarisznyálták a Jánost.- Elmégy a Pincsiért, hazahozod karácsonyra! Hát, oszt elment a János megint. A Pincsi nem volt. Akkor elmulatta még a pórázt is. Hazajött. Kérdi a pap:- Nem hoztad a Pincsit?- Nem hoztam, tisztelendő úr, mert annyira megszerette a sógor a Pincsit, hogy azt mondta, majd ő karácsonykor tejbe-vajba fürdeti, elmennek nézelődni a városba. Ez lesz a legkiválóbb kutya, elhagy minden kutyát a tudósa. Örült a pap:- Jól van, János! Hát, még a Pincsi ilyen jó tanuló lett?! Hát, mikor lehet érte menni?- Majd húsvétkor, tisztelendő úr, hamarább már nem... A húsvétot is számolta a pap. Odaért a húsvét. Megint elküldte Jánost a kutyáért. El is ment János megint a jó pénzzel, tarisznyával. Úgyhogy a kocsmában már János törzsvendég volt. Megint jót mulatottak ottan a lányokkal. Eltelt megint négy nap, hazajön János Pincsi nélkül.- Hát, János, miért nem hoztad a kutyát?- Hát, nincs is kedve hazajönni, tisztelendő úr. Úgy megszerette a sógoromat, hogy hát már - azt mondja - annak mindent megcsinál... Ide megy, oda megy... Bevásárolni. Örült a pap nagyon, hogy az ő kutyája már milyen okos. Elment János most már a kutyáért, hogy nyári szabadságra haza hozza.- De hát, most már aztán tényleg meg kell ajándékozni a tanár urat... Mert olyan nagyon megszerette a kutyát... Meg olyan nagyon jól kiképezte a kutyát... Jó borravaló jár a sógor úrnak! Nem sajnálta a pap, adta Jánosnak a pénzt.- Ez a tanár úré lesz... Elvállalta János, hogy most már haza hozza biztos a kutyát. Fölment... Nem ment az föl Pestre, csak a kocsmáig. Eltöltötte ott a kellő időt... Aztán...- No, haza kell menni...! Megy János hazafelé, azon gondolkodott, hogy most már mit hazudjon. Mert a Pincsi nincsen! A pap meg már várta a kis kapuban a kutyáját. Hát, megint ment János, hát, nem vezeti a kutyát... 99
