Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Sz. Kőrösi Ilona: A cigányság Kecskeméten a XIX–XX. században
zetőt, 48 zsibárust, 15 "tollhajhászt", 10 vászonárust, 10 vályogvetőt, 9 drótost, 8 edényárust. 27 volt a szegénygondozottak száma. Egy-két kereső művelte a következő szakmákat: cukorárus, esztergályos, állványozó, szatócs, fuvaros, mindenes, kovács, szobafestő, körfogós, kéményseprő, kocsis, piaci árus, cipészsegéd, kintornás, szűcssegéd, favágó, tejárus, zöldségárus, esernyős, hentessegéd. A cigányságra jellemző régi foglalkozás még ekkor is tartotta magát: 93 zenész élt a cigányvárosi házakban.20A cigánysághoz a muzsikálás mellett korábban olyan szakmák kötődtek erőteljesen, mint a kovács, a rézműves, a kolompár, vagy a lókupec. Az 1930-as évek végén szinte kizárólag a kecskeméti cigány város lakói dolgoztak a hűtőházban és a baromfifeldolgozóban, "...hogy a cigányból jó munkás válhat, bizonyítja a kecskeméti barom fi koppasztó sereg" - írta a Kecskemét és Vidéke című lap 1939. január 30-i számában - s tolmácsolta a cigánybíró kérését: iskolát, templomot, utat, kutat, jó ivóvizet és munkaalkalmat kérnek, hogy emberi körülmények között élhessenek."21 Kecskeméten nemcsak a cigányvárosban éltek cigányok, hanem a szomszédos Erzsébetvárosban, és a város különböző pontjain. Anyagi körülményeik, életszínvonaluk közel sem volt egységes. Jólétben, megbecsülésben kiemelkedtek közülük a muzsikus cigányok. 1925-ben érdekeik és a szakmai színvonal védelmére megalakították a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületének kecskeméti helyi csoportját, Zsákai Laci cigányzenész elnökletével. Az egyesületet alkotó 30 zenész többsége a városban lakott, néhányan a belvárosban (Pl.: Nagykőrösi utca, Sarkantyú utca.) A cigány város felszámolására 1963-ban került sor. Ekkor összesen 156 új lakást építettek a város több pontján a cigányok számára (Matkói út, Hunyadiváros, Tatársor, Alsószéktó, Méheslapos).22 A cigányvároshoz való rgaszkodás még ekkor is elevenen élt a kecskeméti cigányság körében, ezt csak erősítették azok a szájról-szájra hagyományozott történetek, amelyek mint a cigányok ősi jussát, a Koburg-Koháry földesurak egykori ajándékát tartották számon a cigányváros területét.23 A kecskeméti cigányság történetének és néprajzának kutatása nagyrészt még előttünk álló feladat. Ezt a munkát a közelmúltban a helyi kisebbségi önkormányzat is elkezdte. A kutatás minden bizonnyal hozzájárul az itt élő cigányság múltjának feltárásához és ezáltal a reális önértékelés és identitástudat kialakulásához. JEGYZETEK 1 Mészáros L. 1975; Iványosi-Szabó T. 1993. 2 Iványosi-Szabó T. 1993. 9.; Schram F. 1983. 458-459. ' BKML IV. 1508/c. 1989. 2-3. Közli: Iványosi-Szabó T. 1993' 46. I Iványosi-Szabó T. 1993.33-35. ' Mészáros L. 1975. 137-140. Iványosi-Szabó T. 1993. 35-41. f’ Iványosi-Szabó T. 1993. 41-44. 7 BKML IV. 1504/c. Tűzi inspektorok jelentései 1797-1825. Tóth István szenátor, tűzi inspector jelentése, Kecskemét, 1805. jún. 30 * Tanácsi jkv. 1808. márc. 9. 1003. sz. (Szabó Kálmán jegyzetei a Katona József Múzeum Történeti Gyűjteményében, lelt.sz. 78.27.296 ); Iványosi-Szabó T. 1993. 49 9 BKML IV. 1504/c. III.Kig.iratok 65.d. 1820. 61. sz. Bodog Antal 2. bíró jelentése, 1820 aug. 17.; Radványi A. 1934. 98-99 10 BKML IV. 1504/c. III Kig. iratok 148.d. 2/1836.sz. Bodri Mihály és Dorogi István Új-Magyar Tizedesek folyamodása II Közli: Iványosi-Szabó T. 1993. 44-46. 117
