Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Zorn Antal: Trianon – Katymár. Két községi vezető tragédiája
A Nbr. 8.ij-a alapján a népbíróság az ítéletét jogerőre emelkedése után a szegedi népügyészséggel, az O.B.Ny Hivatallal. Kecskemét város és Katymár község lakáshivatalával, Kecskemét város polgármesterével, Bács-Bodrog vármegye alispánjával, a Honvédelmi Minisztériummal közölni rendeli. Indokolás: Bűncselekmény miatt a népbíróság Vámos Ferenc vádlott tagadásával szemben Hornyák Sándor. Keserű János vádlottak ténybeli beismerésük alapján, valamint a tőtárgyaláson kihallgatott tanuk vallomása alapján az alábbi tényállást állapította meg: Vámos Ferenc vádlott, mint tartalékos zászlós 1941 április havában Katymáron, mint a 16. Határvadász Zlj. katymári határőrségnek a parancsnoka teljesített katonai szolgálatot. Ugyanitt teljesített katonai szolgálatot Hornyák Sándor, mint tartalékos tizedes és Keserű János, mint tartalékos honvéd. 1941. április elején, közelebbről meg nem határozható napon Tarnóczai József karpaszományos őrvezető, aki ugyanennél az őrsnél teljesített katonai szolgálatot, Bajotokról elfogta és Katymárra behozta Ispánovics Pál és Schnobl Ferenc volt katymári, akkor bajmoki lakosokat, akik 1919 évben a forradalom alatt a bírói, illetve albírói tisztséget töltötték be Katymáron és a forradalom legyőzése után Bajmokra menekültek. Vámos Ferenc jelentést tett századparancsnokának Peterdi századosnak a két fogolyról. Peterdi századostól azt a parancsot kapta, hogy a két foglyot indítsa útba Bajára, útközben intéztesse el őket. Vámos Ferenc a kapott parancs értelmében magához hivatta Hornyák Sándor és Keserű János vádlottakat és megparancsolta Hornyák Sándornak és Keserű Jánosnak, hogy a két foglyot vigyék ki a bajai országútra és a falu határán túl lőjjék agyon őket. Hornyák Sándor parancsnoksága alatt Keserű Jánosból álló járőr átvette a két foglyot és elindultak velük Bajára. Mielőtt elindultak volna Ispánovics Pál unokája beszélt Ispánovics Pállal, aki azt mondta neki, hogy most beviszik őket Bajára, és onnan majd ha ügyük tisztázódik haza fognak jönni. Amikor a két fogollyal Hornyák Sándor és Keserű János a bajai országúton Katymár községet, mintegy I kilométerrel elhagyták, Hornyák Sándor parancsára mind a ketten egyszerre a két embert hátulról fejbelőtték, úgy hogy azok ott nyomban az úttesten kiszenvedtek. Ezután Hornyák Sándor és Keserű János bementek Katymár község elöljáróságához, és ott bejelentették, hogy a két foglyot agyonlőtték, majd tovább folytatták járőrszolgálatukat. A község elöljárósága a két foglyot kocsival bevitette a hullaházba és eltemettette őket: a halotti anyakönyvezésük, mint „ismeretlenek” történt. Hornyák Sándor és Keserű János azután az őrsön többeknek elmondották, hogy a két foglyot Vámos Ferenc zászlós parancsára lőtték agyon Katymár községben oly annyira elteijedt és köztudomásúvá lett az a tény, hogy Hornyák és Keserű parancsra lőtte agyon a két foglyot, hogy amikor 1944 év őszén a felszabadulás után a holttesteket kiásták és újból eltemették, a temetésen jelen volt Ispánovics Pál fia és leánya, maguk sem kívánták a megtorlást eme két vádlottal szemben. Vámos Ferenc vádlott a tőtárgyaláson tagadta, hogy ő parancsot adott volna Hornyák Sándornak és Keserű Jánosnak arra, hogy a két foglyot lőjjék agyon. Védekezésül azt adta elő, hogy ö kapott ilyen parancsot Peterdi századostól, azonban a parancs teljesítését megtagadta. Szerinte Hornyák Sándor és Keserű János a két fogoly lelövése után azt adták elő, hogy a foglyok meg akartak szökni, ezért lőtték őket agyon Azt is előadta, hogy ennek folytán azután Hornyák Sándort és Keserű Jánost kihallgatta, az esetről jelentést tett, azonban tényvázlatot nem terjesztett fel. Keserű János és Hornyák Sándor beismerték, hogy a két foglyot agyonlőtték, védekezésül csupán azt adták elő, hogy azért nem érzik magukat bűnösnek, mert felsőbb katonai parancsra követték el a bűncselekményt és így ellenállhatatlan kényszer hatása voltak A népbíróság Vámos Ferenc vádlott védekezését nem fogadta el, azt megcáfoltnak látta, elsősorban Hornyák Sándor és Keserű Jánosnak Vámos Ferenc vádlottat terhelő védekezésével, továbbá, hogy a kihallgatott tanuk nagyrésze vallotta azt a főtárgyaláson, hogy még abban az időben, amikor Vámos Ferenc vádlott Katymáron teljesített szolgálatot, olyan szóbeszéd volt az őrsön és Katymár községben is, hogy Hornyák Sándor és Keserű János vádlottak Vámos Ferenc zászlós parancsára lőtték agyon a két foglyot. De megcáfoltnak látta nevezett vádlott védekezését a népbíróság azzal is, hogy Ispánovics Pál unokájának vallomása szerint Ispánovics Pál öreg 70 éves ember volt, aki nem lett volna képes megszökni és amikor nevezett tanú beszélt Ispánovics Pállal, semmi olyan szándékot nem mutatott, mintha meg akart volna szökni. Továbbá megcáfolja az is Vámos Ferenc védekezését, hogy a kérdéses esetben nem készített tényvázlatot és nem jelentette tel Hornyák Sándort és Keserű Jánost a hadbíróságnál, mert amennyiben egy jogos fegyverhasználatról lett volna szó. akkor az esetet ki kellett volna vizsgáltatnia Ez is azt mutatja, hogy vádlott el akarta tussolni a másik két vádlott cselekményét. A tanuk vallomása tekintetében utal a népbíróság a főtárgyalási jegyzőkönyvre. A népbíróság nem fogadta el Hornyák Sándor és Keserű János védekezését sem, miután abban, hogy nevezettek Vámos Ferenc vádlottól parancsot kaptak a két fogoly agyon lövésére, a népbíróság nem lát olyan kényszert, amelynek következtében nekik a vádbeli cselekményt el kellett volna követniük Nevezetesen Hornyák Sándornak és Keserű Jánosnak a népbíróság álláspontja szerint módjában lett volna a parancs végre164
