Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Kőhegyi Mihály: Honnan és mikor kerültek a bunyevácok Katymárra?
Elöljáróban azonban nyomatékosan fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a vezetéknevekből levont népességtörténeti következtetésekkel nagyon óvatosan kell bánni. A számos - itt nem részletezhető - buktató mellett nehezíti az összevetést az ingadozó ortográfia is. Miután azonban más korabeli forrással nem rendelkezünk, meg kell kísérelni az összeírások elemzését.30 A két összeírásban 21 családfő szerepel. 1720-ban hét, 1726-ban 14 személyt írtak össze. Közülük négyen (Grekity=Krékity Marian, Ispánovics=Ispanjev Czvejo, Szélics=Szeiity Peter, Szvélics=Zelity Czvejo) mindkét listán szerepelnek. Ez az 1720-as lakosság 57 %-a. A vezetéknév és a keresztnév azonossága miatt szinte biztosan ugyanazokról a személyekről van szó. A Vujkovics és Vukovics minden bizonnyal ugyancsak azonos családnevet takarnak. Ezzel már 71 %-ra nőtt azoknak a száma, akik 1720-ban és 1726-ban is a faluban laktak. A vezetéknevekből, valamint a keresztnevekből annyi bízvást megállapítható, hogy Katymár lakói 1720-ban bunyevácok voltak. Ezt megerősíti az 1725/26-os összeírás is. Mindez annyit jelent, hogy az eredetileg a török felszabadító harcok során Baja, Szabadka és Szeged palánkjaiba telepített bunyevácok a Rákóczi szabadságharc után benépesítették Katymárt, s nagy valószínűséggel a ma is bunyevácok lakta szomszédos községeket (Bácsalmás, Bácsbokod, Bácsborsód, Bácsszentgyörgy, Csávoly, Felsőszent- iván, Gara, Hercegszántó, Katymár, Mátételke, Mélykút, Vaskút).31 A Bajáról való kiköltözés tényét jól bizonyítják az összeírások: 1699-ben 535 gazda,32 1715-ben már csak 237 jobbágy volt a városban/’ Az apadás 298 családfő, azaz 56 %. A város lakóinak 91,10 %-a délszláv, 2,1 %-a német és 6,8 %-a magyar. Öt évvel később (1720) pedig csak 190 családfőt írnak össze.34 A veszteség 47 fő, ami megközelítőleg 20 %. Nemzetiségi összetételük: délszláv 84,7 %, német 11,1 %, magyar 4,2 %. Baja lakosságának fogyása tehát az 1690-es és az 1720-as évek között folyamatos, a falvak létszáma ugyanakkor állandó emelkedést mutat. Az összefüggés kézenfekvő. Katymár népessége 1720 után is gyarapodott. Ez a folyamat - források hiányában - rejtve marad előttünk. Van azonban egy biztos kiindulópontunk 1748 után. Ekkor kezdődik ugyanis az anyakönyvvezetés. Régi tapasztalatunk, hogy ezek közül a legteljesebbek a kereszteltek (születettek) anyakönyve. Kigyűjtöttük az 1748-1770 közötti adatokat. A 23 év alatt 1129-en születtek. A születések száma - bár visszaesésekkel tarkítva -, folyamatosan emelkedik. Az 1760-as évek végén mintegy háromszor annyian születtek, mint a kezdeti, 1748-as évben. Az első tíz évet (1748-1757) külön is megvizsgáltuk. Az 57 név terheltségi fokát feltüntetve megnéztük, hogy az egyes családnevek hányszor fordulnak elő. A szóródás igen nagy, a skála 1-40-ig terjed. Leggyakrabban a Zelity (40 eset), a Petresev (35), a Krékity (28), Ispanyevich (20), Patarcsich (18), Poljakovich (18), Blesich (12) és a Matosevich (10) fordul elő. Az egy-két alkalommal előkerülő nevek viselői nem ragadtak meg tartósan Katymáron, hanem továbbköltöztek. Óvatosan kell azonban a következtetéseket levonnunk, hiszen lehetnek a vizsgált időszak végén betelepültek is. Ennek eldöntését a teljes feldolgozásra kell hagynunk. Különösen az érdekelt bennünket, hogy az első két összeírás nevei felbukkannak-e később, azaz van-e folytonosság. Megállapítható, hogy igen. Az Állaga, Ispanyevich, Krekich, Mamuzich, Pessir, Palijakovich,Vuikovich és Zelity, az anyakönyvekben is előforduló nevek. Ezek a falut megülő első családok. Utódaik ma is megtalálhatók Katymáron. További eredményeket csak az anyakönyvi adatok teljes körű feldolgozása adhat. 140
