Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Zorn Antal: Trianon – Katymár. Két községi vezető tragédiája
nosok müveitek. A megszállás megszűntéig (1921. augusztus 19.) azonban nem sikerült realizálni tervüket.” A bajai háromszög megszerzésére irányuló erőfeszítések során a szerbek igyekeztek néprajzi, történelmi alapot is szolgáltatni. 1919. szeptemberében Bajára és környékére küldték Dr. Cvijics (Cviiő) Jován belgrádi egyetemi tanárt azzal a céllal, hogy bizonyítsa: a XIX. század elején még délszláv többsége volt a vidéknek. Az itt végzett kutatásai (temetői fejfák feliratai, anyakönyvi nyilvántartások, stb.) alapján tanulmányt írt, s ebben a feladatnak és a megbízói várakozásnak eleget tett. Erről a munkáról a Szabadkán megjelenő Névén című bunyevác lap vezércikket írt, s állította, hogy a tanulmánynak döntő szerepe lesz a Bajai Háromszög (Bajszki Trokut) odaítélésében is. A megszálló szerbek a belgrádi központi kormány és az újvidéken székelő Népkormány egyetértésével, nagy reményekkel Párizsba küldtek egy 25 fős bácskai delegációt azzal a céllal, hogy a bajai háromszögnek Szerbiához való csatolását kérje. A delegációt bajaiakból és a megszállt községek I - 2 képviselőjéből állították össze. A delegációt Dolinka Vazul főispán vezette. Bácsalmásról Rudics Simon és dr. Ábrámovics Iván, Bácsbokodról Vukovics József, Hercegszántóról Velin József, Felsőszentivánról Pekics Péter, Katymárról Ispánovity Pál, Schnobl Ferenc ment. /Schadt János esküdtnek is mennie kellett volna, de „lebetegedett”/.24 Bajáról a főispán mellett Schwarzinger Sándor, volt városi adótiszt is utazott.25 A delegáció tagja volt még Raics Balázs szabadkai plébános26, Piukovics Ferenc, s Bácsalmásról még egy sváb származású egyén.27 A tolmács szerepét dr. Matics Márton zombori pénzügyi szakember. Baja adóügyi kormány- biztosa töltötte be. A delegáció további 12 tagjának nevét a visszaemlékezések nem tartalmazzák. A küldöttség Bajáról először Belgrádba ment hajóval, majd Belgrádból 1919. szeptember 22-én vonaton tovább Párizsba. Október 3-án jöttek vissza. A küldöttséget Polk alezredes, Wilson amerikai elnök állítólagos helyettese fogadta. A delegáció elsősorban dr. Cvijics Baján és környékén gyűjtött „etnográfiai adatai” alapján készült memorandummal operált, miszerint csak az erőszakos magyarosítás hatására kerültek többségbe a nem szlávok, elsősorban a magyarok. A hazaérkezett Dolinka Vazul 1919. október 25-én interjút adott a Bajai Független Újságnak. Áradozott benne a franciák udvariasságáról, majd nyilatkozatát így zárta: „Arról mindenesetre meggyőződtünk, hogy a konferencia a wilsoni elvek alapján a népek önrendelkezési joga szerint intézi a területi kérdéseket. Ezen az alapon is kértük a háromszögnek Jugoszláviához való csatolását.28 A delegáció működéséről Raics Balázs 1941-ban a következőket mondotta el: „Magammal vittem Szabadka közgyűlési jegyzőkönyvét az 1850-es évekből, amely horvátul íródott, a szerb Vajdaság korában. Magammal vittem néhány sírfelirat fényképét is nagyjainkról, hogy bizonyítsam, hogy a bunyevácokat nem a magyar, hanem horvát feliratú sírkövek alá temették. Azért mentünk ki, hogy ott Párizsban egy bizottság előtt „nyelvvizsgát” tegyünk. Egy nagy terembe vezettek bennünket. Itt a sarokban újságjába temetkezve egy csibukozó úr ült. Ránk se hederített. Mi több, mint két óra hosszat várakoztunk és közben mindenféléről elbeszélgettünk. Mi egymás közt persze régi jó bunyevác nyelvünkön beszélgettünk. Egyszer csak a csibukos úr felkelt, odalépett hozzánk és ezt mondotta tökéletes dalmát nyelvjárású horvát nyelven:„Uraim, én brit diplomata vagyok, Szusákon szolgáltam évtizedekig és tökéletesen bírom a horvát nyelvet. Kijelenthetem, hogy az önök bunyevác nyelve szebb és zeneibb, mint a dalmát-horvát nyelv.” Nagy meglepetés volt számunkra ez az öreg úr, aki ezután egy másik terembe vezetett bennünket és ilyen jelentést tett rólunk: ezek az urak itt magyarországi bunyevácok a Duna és 158
