Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Zorn Antal: Trianon – Katymár. Két községi vezető tragédiája
SZERB MEGSZÁLLÁS A BAJAI HÁROMSZÖGBEN A szerb kormány parancsa alapján katonái november 13-áig megszállták a bajai háromszöget. Ez alatt a Duna vonalától Baja-Csávoly-Felsőszentiván-Bácsalmás- Csikéria és a mai országhatár által határolt területet értjük. 1918. november 11-én az érintett településekre megérkezett Linder Béla hadügyminiszter távirata, amely a megszálló csapatok fogadására vonatkozott. A távirat szerint a győzelmes csapatok megszállják a települést, felügyeletük alá kerül a vasút, a távíró és biztosítva van számukra a rekvirálás. A megszállás csak átmeneti, a békekötés után megszűnik.20 A szerbek a megszállást nem egyszerre, csak részletekben, orosz és szerb hadifoglyokból összeállított kisebb egységekkel tudták végrehajtani. A megszállókat a lakosság nem mindenütt egyformán fogadta. Az egykori leírások szerint Baján hideg tartózkodással. Felsőszentivánon a helyi bunyevác lakók egy része eltüntette a magyar nemzeti zászlót, a középületek helységeinek faláról leszedték a magyar címert, történelmi nagyjaink képeit. Katymáron egy helybeli bunyevác egy szerb katonával kólót (délszláv néptánc) táncolt a templom bejáratánál örömében.21 A megszállás befejezése után rögtön hozzáfogtak a szerbek az „önrendelkezési jog” alapján támasztott területi igény igazolásához. Az elfoglalt falvakban nem népszavazást rendeltek el, hanem Néptanácsokat (Narodne Odbor) alakítottak, amelybe csak szláv származású egyéneket vettek be. Ezeknek feladata volt a Szerbiához csatlakozás megszavazása, véghez-vitele. Minden megszállt településen új bírót választattak, legtöbb helyre új jegyzőt is hoztak. A katymári bírónak, Puhl Józsefnek, az esküdteknek, a virilistáknak menniök kellett. Ekkor lett bíró egyik főhősünk, Ispánovity Pál, az eddigi községi előfogatos. Ispánovity 1886-ben született szegény bunyevác családban. Csendes, szorgalmas, képzetlen, de írástudó ember volt, aki eleddig a községi lovak, mének ápolását, a vezetők szállítását végezte. Nem lehetett tehetségtelen, hisz az első világháború előtt kocsmája is volt az akkori Andrássy u. 24. szám alatt. Nyilván származása miatt kapott bizalmat a szerb hatóságoktól. Az albíró az eddigi községi apaállat-gondozó, Schnobl Ferenc - a másik főhősünk - lett. Schnobl 1883-ban született szegény sváb családban. A köztisztségek viselőit kötelezték, hogy az újvidéki Népkormányzatra (Narodna Uprava) tegyék le a hivatalos esküt. Ez azt is jelentette, hogy a szerb regula, a megszálló katonai parancsnok utasításai alapján kellett eljárniok. Az elégedetlenséget, a rekvirálási jog alapján kiszabott kötelezettségek teljesítésében vonakodókat, késlekedőket az eddigi magyar közigazgatási és büntetési gyakorlattól eltérő, durva eszközökkel és módon büntették. A hatalom képviselőit a fentieken túl - sajnos - nem egyszer a nemzetiségi ellentét, a gazdagok elleni gyűlölet is vezette. A deres „működésbe” lépett. A legkisebb büntetés 25 botütés volt. Az új katymári vezetők leginkább a volt bíróra, Puhl Józsefre összpontosítottak (kinek birtokán a falu napszámosainak nagy része egyszer vagy többször dolgozott, s mint ilyen „súlyos” sérelmeket is szenvedett (!), akit többször is deresre húztak. Az elszenvedett ütlegek hatására búskomorságba esett, majd alkoholba fojtotta fájdalmát. De sorba kerültek a gazdagabbak közül Thil Imre, Hofmann, s mások is. A helyi hatóságok kötelezték az iparosokat, a kereskedőket, hogy szerb nyelvű táblákat rakjanak ki a magyar nyelvű helyett. A megszállók földreformot is hirdettek. Az agrárreform végrehajtására mindenütt bizottságokat kellett alakítani. A reform szerint felosztásra kerülnek az 500 kh-nál nagyobb birtokok, továbbá azon 100 kh-nál nagyobb birtokok is, amelyeket nem a tulajdo157
