Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Fehér Zoltán: Bátya ragadványnevei
nevét is: "Bátyai Máté aliter Romsik Máté."9 A nem rögzült, ragadványnévszerü családnévviselés bizonyítéka még a kalocsai 1772. évi összeírásban szereplő "Matos Márton v. Bátyai" bejegyzés.10 Hivatkozhatom még egy korábbi, 1728-as bátyai anyakönyvi adatra is. "Simon Erich seu pront illi vocant Stepan Capitan."11 (Erzsics Simon, akit most Kapitány Istvánnak hívnak.) Az Ersieh családnév azóta kihalt. Nyilván a magyar Erzsi női becenévből származik. (Erzsi fia). Az egyik Kapitány család ma is ezt a ragadványnevet viseli. A 17-18. század nagyméretű migrációja fellezította a rögzült, öröklődő családnév használatot, s megteremtette a feltételeit az alkalmi, változó ragadványnév viselésének. Az állami és egyházi adminisztráció azonban - főképpen az adózás biztonsága céljából - ismét jogaiba helyezte a szilárd családnévhasználatot a 18. század végére. Ekkorra azonban a lakosság szaporodásával a viszonylag kicsiny számú hivatalos családnév és a hozzájuk kapcsolódó kevés keresztnév nem biztosított elegendő variációs lehetőséget, tehát szükségessé tette "az egyénítés, az identifikálás, az egyik embernek a másiktól való pontos megkülönböztetése" céljából egy harmadik név használatát.12 Bátyán a 18. század elején a megyei összeírások alapján megállapítható, hogy egy- egy rác családnév terheltsége 1,00 , míg a magyar családneveké is mindössze 1,12 és 1,40 között mozog.1 ’ A családok közötti eligazodáshoz tehát ekkor még elegendő lehetett a kételemű személynév. A használatban lévő családnevek terheltsége fokozatosan növekedett. Év Magyar csn. terheltsége Rác csn. terheltsége 1770. 2,39 2,37 1828. 3,90 3,38 1847. 6,08 6,3414 1847-ben tehát több mint hat családot kellett sorra venni, ha az azonos családnevű- ek közül egyet kerestünk. De pl. a Marokitty családból 26, a Hegedűsből 17, a Perityből 23, a Szabóból 15 volt a faluban. 1703-ban még elegendő volt az azonos családnevűek megkülönböztetésére az eltérő keresztnév. A három Tóth nevű család egyikének családfője Tóth Péter, a másiké Tóth Gyurka, de a harmadikat már így írták be: "Kis alias Tóth Istók". A keresztnév eltérő használata is szolgálhatta az egyénítést. Volt akit Jánosnak, mást - nyilván a fiatalabbat - Jancsinak hívtak. Mindenki tudhatta , kiről van szó, ha Miskát vagy Misókot, Györgyöt vagy Gyurkát, Pétert, Petit vagy Petiskát említettek.15 Megvizsgáltam, hogy milyen változásokat mutat a 18-19. századi összeírásokban a ragadványnevek képződésében leginkább szerepet játszó férfi keresztnevek gyakorisága. Megállapítottam, hogy 1703-tól 1847-ig a keresztnevek skálája bővült 10-ről 34-re, de a leggyakoribbak szinte ugyanazok maradtak, bár népszerűségi sorrendjük némiképp változott. Ezek: István, János, György, Mihály, Márton, Gergely (Geci), Máté, Márk, Ferenc stb.16 Az 1770. évi Urbáriumban az azonos személynevek elkülönítésére használták az "ifjabb" jelentésű "Kis" és az "idősebb" jelentésű "Nagy" jelzőket. Pl. Kis Szarvas György, Szarvas Nagy Mihály. Némely személynév előtt pedig ott állt a G. betű, talán már mint a Guzsván ragadványnév rövidítése. Pl. G. Vida András, G. Marokitty Páll. Az ekkor terjedő hármas nevek is a pontosabb megkülönböztetést szolgálták. Pl. Vida Szabó György, 84
