Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Silling István: A Mosztonga legészakibb szentkútja, Máriakönnye és a szerb irodalom
könnyeiből forrás fakadt. Megmosakodott benne s egészen megújult a lelkében. A szer- bek szerint ezen a vidéken valamikor egy magyar és egy szerb diák vándorolt. Az úton azonban farkasok támadták meg őket. A közelben egy magas fán a Szűzanya képét pillantották meg. Máriához fohászkodtak és sikerült megmenekülniük. A fa alatt két forrást találtak egymás szomszédságában. Elhatározták, hogy ezt a helyet - mindegyik a maga vallása szerint - Szűz Máriának fogják szentelni. Csakugyan azóta is az egyik forrás körül a katolikusok szoktak ájtatoskodni, a másikat pedig a görögkeletiek tartják nagy tiszteletben.” Barna Gábor adatai szerint a mai kápolnát, amely már nem az első, Schmidt Sebestyén mézesbábos és felesége építtette, akiket haláluk után e templomban temettek el, és sírkövük na is látható a bejárattól jobbra. Ma ezt a szép fekvésű völgyet a Zombor-Baja műút szeli át. Délről haladva, az út bal oldalán , nagyon jól megközelíthető, akár a Mosztongától, akár a mai úttól szemlélve előnyös fekvésű helyen, a tájba szépen, ám szerényen illeszkedve áll a csinos kápolna, benne a Segítő Szüzanya képével, amelyről Szilárdfy Zoltán a következő szakszerű leírást adta: „Pelagonitissza, a prágai Szent Vitus székesegyház 1400 körüli kegyképének közvetítésével készült. Prototípusa ismeretlen. Mária feje fölött aranyozott applikált korona. A meglehetősen zsáner jellegű képen a Szűzanya mosolyogva tartja és mutatja az ölelésre tárt karral a szemlélő felé forduló isteni Kisdedet. Jelentése: nemzetségi és vallási megkülönböztetés nélkül fogadja a zarándokokat. Előszeretettel keresik fel a pravoszláv szerbek. Ismeretlen festő müve a XVIII. század végéről, vagy a XIX. század elejéről, vászonra festett olajkép.” A kápolnát századunk harmincas évaiben újították fel. Ezt örökítette meg a kápolna jobb külső oldalán elhelyezett márványtábla szövege: „Újjáépült 1931-33 évben p. Jugh Miklós házfőnöksége alatt. Felszentelte p.Zadravecz István Félsz, püspök. 1934. szept. 8. Építette Gyurosovics és Kender Baja”. Az 1973-ban ismételten felújított kápolna érdekessége a torony, melynek tetején, négy oszlop között nagy Jézus Szívé-szobor áll, a nyugat-bácskai Szent Szív-kultusz újabb bizonyítékaként. Az efféle toronymegoldás a Bácskában másutt ismeretlen. A kápolnától jobbra, a Mária-kegyhelyek elmaradhatatlan tartozékaként Mária- szobor található. Dedikációja: „Szűz Mária, Üdvözítőnk Anyja , Könyörögj érettünk! A Sz. Szűz iránti buzgó tiszteletük jeléül Böhm Anna és Berta 1886.”. E mellett padsorok következnek, a szeptember nyolcadikai, kisasszonynapi főbúcsú szabadtéri miséjének oltárával szemben. Az ünnep napja, mint láthatjuk, Bogoboj Atanackovic óta, jócskán megváltozott, hiszen a kegyhely iránt érdeklődő római katolikus vallásúak a vidéken megszaporodtak, s valahogyan „kisajátították” a megülés napját. A kápolna bal oldalán, pár lépésnyire, kőkereszt áll, s rajta korpusz helyett pravoszláv ikon, amely a felfeszített Krisztust, és a kereszt tövében álló Szűzanyát, valamint Szent Jánost ábrázolja. Távolabb, mintegy ötven méterre, újonnan kiépített lourdes-i barlang, a rá jellemző Szűzzel, mellette fekete márványtáblán a következő fohász: „Máriakönnyi Szüzanya, add bő áldásodat Máriakönnyére, Bajára, az egész Magyarországra, valamint az egész világra. Könyörögj érettünk!” Ez a felirat nemrég került a kegyhelyre. A kápolna előtt óriási platánok állnak, de a szerb elbeszélésben emlegetett hársak, vagy azok kései utódai sem hiányoznak, bár a legtöbb fa, a Duna-menti erdőkre jellemzően, nyárfa. A két forrásból, melyekhez lépcsők vezetnek le, ma is csordogál a tiszta, iható víz. Az egyik forrás felett egy keretes Szüzanya-olajnyomat függ. 70
