Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Kovács Endre: Szontai sokác summások a Bácskában (1945–1995) (Adatok Szonta néprajzához)
Az 1990-es évek elejének délszláv háborúja gazdasági és politikai válságba sodorta a szontai sokácokat meg a horvátokat. Nemcsak a summás életmód folytatását, hanem a térségben való maradásukat is kérdésessé tette. JEGYZETEK 1 Szonta ipara fejletlen és ezért sokan, a környező falvak lakóihoz hasonlóan, Németországban vállaltak munkát, kiknek száma jelentős. 2 A béres- ill. cselédi viszonyt évente kétszer: Újévkor vagy Szent György napján szakíthatta meg a gazdasági viszonyokkal elégedetlen fél: a béres, a szolga vagy a munkaadó gazda J Napszámban a kapások élén maga a gazdasszony, vagy az általa kiválasztott, törekvő magatartásáért javadalmazott előmunkás kapált, a többiek pedig csörtettek utána a munkával. Egyszerre két sort fogtak, az egyiket oda-, a másikat visszafelé kapálták. A napi munkaidő az 1980-as évekig 10-12 óra volt. Később a munkaidő 8-10 órára csökkent. A napszámosokat gyakran rokoni szálak fűzték a gazdához. Mindazonáltal, aki nem győzte az iramot vagy rosszul kapált, annak a nap leteltével fölmondták. 4 A vajdasági terminológia szezonmunkásként tartja számon a summásokat 2 A történelmi Magyarország e részén a horvátok ill. a sokácok kétszer „szabadultak” föl és váltak államalkotó nemzetté. Először Trianon után, másodszor a Délvidék újbóli elvesztése után. Kisebbségi sorba másodszor akkor kerültek, amikor a Délvidék visszatért, harnadszor 1992-ben, amikor Horvátország elszakadt és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság teljesen széthullott 6 Tudnak arról, hogy a Poturica család az 1960-as évekig nagycsalád-szervezetben (zadrugában) élt, ahol még a legöregebb férfi parancsolt, kezelte a pénzt is. Ezzel próbálták elejét venni a földbirtok széthullásának. 7 A summások személyi jövedelmére csökkentett járulékot fizetett a mg-i birtok a Társadalombiztosító Intézetnek, de táppénz, évi szabadság, rokkantsági- vagy özvegyi nyugdíjra nem jogosultak a summások. * A lókapa alkalmazása miatt sok hajdani summás kényszerült kivándorolni Amerikába. 100 éven át háromszor kapálták a kukoricát, a hibridek termesztésével a megnagyobbodott hektárankénti tőszám következtében a kapálások száma kettőre csökkent. Normális körülmények között fél kát. holdra egy napszámos kellett a kapáláshoz. De ha esős volt a május, akkor a burjánzó gyomok miatt csökkent a teljesítményük. A hirtelen bekövetkezett munkaerőhiány következtében pedig növekedtek a munkabérek. Kapáláskor a summások egész nap tartották a sorukat, hogy ellenőrizni lehessen a hanyagul végzett egyéni munkát. Azonkívül darusorban haladtak, nehogy egymás lábába vágják a kapát. A kukorica gyomtalanítására az 1960-as években kezdtek alkalmazni (transzlokációs, szelektív) gyomirtószereket és ezzel a kézi kapálások száma 1-re korlátozódott. Az átalányban kiadott kapálással a summások olykor magasabb bért értek el mint a napszám, mert a permetezés hatására növekedett a termelékenységük. Közben az évszázad kukorica-konjunktúrája is bekövetkezett, és megkétszereződött a kukorica vetésterülete. Az utóbbi hatására gyorsan terjedt a gyökéren keresztül ható, a termesztett növények kelése előtt használatos gyomirtószerek alkalmazása, hogy kapálni sem kellett. Szárazság következtében azonban nem hatottak eléggé a gyomirtószerek, újra kellett kapálni a kukoricát. Ahol pedig az 1980-as években szakszerűtlenül gyomtalanítottak, elterjedt a fenyércirok és újra szükség mutatkozott a summások munkájára. Az egyik birtokon például, raktári visszaélés következtében gyomírtószer helyett liszttel permetezték a százholdas napraforgótáblát és ezért kapálni kellett a begyomosodott növényt. Esős időjárás kenderaratáskor, korai hó a cukorrépában stb. mind-mind növeli a munkaigényt, melynek következtében csökken a munkateljesítmény, növekszik a summások bére. A kombájnok (arató-cséplő gépek) megjelenésekor az 1950-es évek végén nem voltak termesztésben keményszárú búzafajták és ezért a dőlt búzatáblát a doroszlói mezőgazdasági birtokon is a szonai sokác summások aratták le kézzel. 9 Az 1980-as évektől a summások Németországba is eljutottak spárgát szedni. A külföldi vállalkozó autóbuszt küldött értük. A munkaidény tartamára fizetésükön kívül teljes ellátásukról gondoskodott. 10 A falunak ezen a részén sok volt a nádas ház. A lakóépületek jelentős részén több számtábla volt, jelezve a társlakói viszonyt. Minden házszám külön háztartást jelölt, amely tükrözte a lakók szociális elmaradottságát 11 Csoportjuk érdekében egymással is kapcsolatban vannak a bandagazdák. 12 A falu déli peremén 350 cigány él, kik a népösszeíráskor romának vagy románnak vallották magukat. Külön bandát képeznek. A délszláv háború kitöréséig a Duna másik oldalán ill a Szlavón hegyháton levő erdődi szölőbirtokra jártak dolgozni. Naponta a munkaadó szállította őket a munkahelyükre. 1:1 Többen törpebirtokkal rendelkeznek a summások közül, ám földjükből megélni nem tudnak 58
