Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Klamár Zoltán: Rokonsági kapcsolatok és terminológiák Kanizsán
KLAMAR ZOLTÁN ROKONSÁGI KAPCSOLATOK ÉS TERMINOLÓGIÁK KANIZSÁN A VIZSGÁLT IDŐSZAK ÉS ADATKÖZLŐIM Kanizsa lakossága századunkban sok vihart megért, de hagyományos társadalmi értékrendje, a benne élő emberek életkörülményei és gondolkodásmódjuk lényegében csak 1945 után, a szocialista átrendeződés folyamatának megindulásakor kezdett megváltozni. Igaz ugyan, hogy a parasztság, a földnélküli napszámosok, az iparos és kereskedő réteg elszenvedte a történelmi Magyarország feldarabolása után bekövetkezett impériumváltást, de ez a változás alapjaiban nem módosította a társadalmi-gazdasági viszonyokat. A néptömegek helyben maradtak, generációk éltek ősi fészkeikben s teltek mindennapjaik szinte azonos körülmények között. Idős adatközlőim kivétel nélkül népes, nagy családokban nevelkedtek. Átlagosan 4- 5 gyermek volt egy családban, de a 10-12 sem volt ritka. Nagy szeretettel és némi nosztalgiával beszéltek a kiterjedt nemzetségről. A rokonság ugyanis egyfajta biztonságot, segítségnyújtási lehetőséget jelentett az egyén számára. A közös munkák, ünnepek, és a közös bánatok mind az együvé tartozás érzését erősítették az egyénben. Napjainkban fellazulóban van a rokonsági kapcsolatok rendszere. Már nem igaz a régi közmondás: Meghalt a gyerek, oda a rokonság! A családok számbelileg megfogytak és ami még veszélyesebb, atomizálódtak. A változást adatközlőim is regisztrálták, sőt rajtuk is lemérhető volt, ugyanis már ők sem tudták elsorolni a rokonságot hetedíziglen. A kutatás a '20-as évektől napjainkig terjedő időszakot öleli fel, úgy, hogy az idős adatközlőimtől hallottakat a közép és a fiatal generációk tudásával vetettem össze, hogy a változás kimutatható és ellenőrizhető legyen. Két adatközlőm még a monarchiában született, kettő a királyi Jugoszláviában, egy pedig a titói Jugoszláviában. Mindannyian Kanizsaiak, rokonaik a városban, vagy a közeli falvakban, tanyákon élnek. ROKONSÁGI KAPCSOLATOK, ÖRÖKÖSÖDÉS A vizsgált környezetben azonnal megállapíthatóvá vált, hogy a rokonsági kapcsolatok rendszere az apajogon alapul. Idős adatközlőim kivétel nélkül az apaági rokonságot sorolták fel először, míg az anyaág felmenőit legtöbbször nem tudták teljességgel emlékezetükbe idézni. Ez végül is az apai jogú tekintélyelv maradéktalan és szinte máig ható érvényesülésének a kicsapódása a rokoni viszonyokban. Adatközlőim emlékezetében nem élt a nagycsaládszervezet emléke. Ha erről beszéltek, kivétel nélkül a családban élő gyermekek számára gondoltak és nem a gazdasági szervezetre. Az is világossá vált, hogy apai jogú volt ugyan a kapcsolatrendszer, de az
