Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Mészáros Ágnes: Archaikus népi gyógymódok a csávolyi bunyevácok és németek körében
A svábok és bunyevácok diagnózisa szemveréskor annyiban különbözött csak, hogy a svábok a gyermek homlokának sós ízéből állapították meg, a bunyevácok pedig a kisgyermek szemét nyalták meg. A svábok ezután szenteltvízből szenesvizet készítettek, lemosták a kicsi arcát, és egy tányérba mérték a vizet. Három kanál vízből ilyenkor hat kanálnyi lett. Ez bizonyította a szemverés tényét. Mosdatás után a vizet a bunyevácok az ajtó sarokvasára öntötték, a svábok nem emlékeznek a kiöntés helyére, nem tartották fontosnak megjelölését. A németek ilyenkor hét Miatyánkot, hét Üdvözlégyet imádkoztak, a bunyevácok pedig ráolvastak. Ennek kétféle variánsát sikerült feljegyeznem. Az egyik így szól: Igye Goszpa po pútu Naisláje na tri uroka Pítala je tri uroka Diszte kvászte bili Bili szmo u szerdcu Vita ma néma te púta Ta szám tamu bíla Da szerdce kidate Da zsivot morite Zlámenováliszte Da zsivot morite Kriszteli iszmo te goszpodinom Iszukorsztvom zlamenovaliszom Szvetim martinom Ezt az imát háromszor kellett elimádkozni, az utolsó soroknál keresztet vetettek a beteg homlokára. A szemmelverés bunyevác neve urekli iszuga. A gyermekeken kívül a fiatal állatokat is megverhették szemmel. "Én olyan nagyobbacska lány vótam, és eljött édösapámnak a bérmakeresztapja. Kérdi édösapámtól: Vettél malacokat? Milyenek? Meg szabad nézni? Mondja édösapám: Hát győjjön be, nézze meg. Hát megnézte. Nézte, nézte, annyira nézte, hogy az édösapám már azt mondta: Gyerünk már innen! Ne nézzük annyira azokat a malacokat! Mire édösapám kikísérte a keresztapját, mind a két malac elpusztult. Akkor édösapám megmondta neki: Idefigyeljen keresztapám! Hát maga megverte ezeket a malacokat szemmel. - Én? - Hát maga. Édösapám jól összeszidta a keresztapját." A szemmelverés megelőzése érdekében piros szalagot kötöttek a gyermekek kezére, és piros rongyokat az állatok akoljára. Tehénrontás elhárítása a rontó személy szidalmazásával történt, a következő bunyevác történet a tehénrontást idézi, "Volt olyan, hogy megrontották a tehenet. Mert a tej, amit reggel fejtek, az pirossá vált, vérré változott. Akkor azt mondták, hogy öntse be egy vályúba, s akkor addig verje azt a tejet egy bottal. Annak az illetőnek, aki megrontotta, meg kő jelenni, amikor reggel szintén fejnek. Reggel korán be fog kopogni, és a háziak meg lesznek lepődve, hogy ki az, aki ilyen korán reggel bekopog, és mit akar. Kinyitotta az ajtót, s őnála idősebb bácsi volt, aki megrontotta ezt a tehenet. Kérdezte, mit csinálsz, mér vered ezt a tejet.. Azér, mert ezt a tehenet te rontottad meg. Ide többet be ne tegye a lábát, mert maga vén boszorkány. És sértve vette magát, többet nem ment ahhoz a házhoz." 26
