Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Mészáros Ágnes: Archaikus népi gyógymódok a csávolyi bunyevácok és németek körében
MÉSZÁROS ÁGNES ARCHAIKUS NÉPI GYÓGYMÓDOK A CSÁVOLYI BUNYEVÁCOK ÉS NÉMETEK KÖRÉBEN "Bács megye - főleg a déli fele - a nemzetiségek kohója: a telepítések, határváltozások, költözés és házasodások fokozták a keveredést" írta Grynaeus Tamás 1974-ben Bács megyei gyógyító szokások és hiedelmek című tanulmányának bevezetőjében1. Csávoly soknemzetiségű lakosságára különösen találó ez a megállapítás. Az 1730-as években bunyevácokat, 1782-ben a kalocsai érsek SoroksárrólO és környékéről németeket telepített a községbe, akik 1945-ig a falu lakosságának többségét képezték". A lakosságcsere megváltoztatta a falu nemzetiségi összetételét. A németek 1947- es kitelepítése után helyükre a Felvidékről magyarokat telepítettek. Ezen kívül 1946-ban 10-15 jugoszláviai család szervezett betelepítésére került még sor. 1964-re a lakosság nemzetiségi aránya megváltozott: 693 lett a német, 695 a bunyevác, 1389 a magyar anyanyelvűek száma’. Grynaeus Tamás említett tanulmányában 34 Bács megyei település gyógyító hagyományait közölte, de ezek között nem szerepel Csávoly. Mándics Mihály Csávolyi krónikájában a Boszorkányok, kísértetek, ördögök c. fejezetben4 leírt néhány szép boszorkánytörténetet, amelyek tehénrontással kapcsolatosak. Mostani munkámban az 1988-ban megjelent összefoglalásomat' szeretném néhány újabb adattal kiegészíteni, nagyobb figyelmet szentelve arra, hogy az egyes gyógyító eljárások mely nemzetiség kultúrájához kapcsolódnak elsődlegesen, s a gyógyító gyakorlatban hogyan tükröződik a nemzetiségek kapcsolatrendszere. Csávolyon a most 70-80 éves idős asszonyok visszaemlékezései nyomán az 1920- as, 30-as évekre vonatkozó gyógyítási gyakorlatra az volt jellemző, hogy csak kivételes esetben fordultak betegségeikkel orvoshoz - pl. veszett kutya harapása esetén - legtöbbször azonban a család asszonyai, vagy a helyi gyógyító specialisták gyógyították meg a betegeket. A németek úgy vélekedtek az orvoshoz járásról, hogy akinek valami baja volt: "Akkor ment csak orvoshoz, ha fölbukott." A bunyevácok szintén ritkán keresték fel az orvost: "Akkor nem mentek úgy orvoshoz, mint most. Most megviszket a fenekük, és már mennek." A halált belenyugvással fogadták: " Az Isten így adta". A falu orvosa Földes Sándor és Bezerédy József volt a század első felében, majd 1948- tól Csapó Bálint. Az orvos és a gyógyító specialista között foglalt helyet a bába, aki tanult személy volt, mégis a falusiak magukhoz közel állónak érezték. 1944-től Túri Györgyné, Léna néni volt a bába, aki Szegeden tanulta a mesterségét, rajta kívül még Schwarcz Emilnére emlékeznek hálával. Az orvoson és bábán kívül tekintélyes számú a gyógyító specialisták köre, ők azonban már teljesen beilleszkedtek a falu társadalmába. Foghúzással a borbély, Franck Tamás foglalkozott, és egy deszkás ember-nek ismert személy, aki egyébként faanyaggal kereskedett. Helyretevő, ficamgyógyító a kitelepítésig Grünfelder János volt, majd Patkány András, akit a felvidékről telepítettek a faluba. Grünfelder János édesapja a törött lábat is helyre tudta tenni, édesanyja Köpfler Rozi néni imádságos asszony volt, ráolvasott a fájós fogakra. Imádkozó asszonyok meglepően sokan voltak, sokféle betegségre imádkoztak. Ezek az imák valószínűleg ráolvasások lehettek, ugyanis a sebes arcra való imát azért nem sikerült megtudnom, mert akkor elve23
