Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Bárth Dániel: A Bács-Kiskun megyei nemzetiségek néprajzi és helytörténeti irodalma
BÁRTH DÁNIEL A BÁCS-KISKUN MEGYEI NEMZETISÉGEK NÉPRAJZI ÉS HELYTÖRTÉNETI IRODALMA A cím tanúsága szerint előadásom célja a Bács-Kiskun megyei nemzetiségek néprajzi és helytörténeti jellegű irodalmának rövid bemutatása és problémafeltáró elemzése az általam készített 121 tételes, válogatott bibliográfia alapján. Munkám során a mai Bács-Kiskun megye területén élő vagy valaha élt nemzetiségek (németek, szlovákok, bunyevácok, sokácok, szerbek, cigányok, zsidók, görögök) irodalmát tekintettem kutatásom tárgyának. Következetesen figyelmen kívül hagytam az e nemzetiségekről írt, kimondottan összefoglaló műveket, amelyek túllépik a megye határait, és nem konkrétan arra, vagy annak egy részére vonatkoznak. Ugyanígy kritérium volt a művek néprajzi, illetve helytörténeti jellege is a bibliográfia összeállításakor. Bibliográfiám alapvetően néprajzi irányultságú, és csak szükségszerűen egészül ki helytörténeti művekkel. Az általam vizsgált helytörténeti munkák azonban nem a politikatörténet, hanem a népiségtörténet, illetve a településtörténet tárgykörébe tartoznak. A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK NÉPRAJZI IRODALMA 1896-ban adták ki Bács-Bodrog vármegye egyetemes monográfiáját, melynek második kötete értékes adatokat tartalmaz vizsgált nemzetiségeink szempontjából. A Dudás Gyula szerkesztésében megjelent könyv néprajzi tanulmányai közül színvonalát tekintve kiemelkedik Jankó János sokácokról írt tanulmánya (Jankó János 1896). A többi nemzetiségről Franki István értekezett (Franki István 1896). A Bács-Kiskun megyei nemzetiségek néprajzi leírásának kiemelkedő talpkövei a Borovszky Samu szerkesztette „Magyarország vármegyéi és városai” sorozat megfelelő kötetei. A más-más szerzők által írt egyes fejezetek különböző tudományos színvonalat képviselnek. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiája második kötetében helyet kapó vármegyei népességleírás például a mai tudomány számára alig használható (Nyilas István 1910). Ezzel szemben a Bács-Bodrog vármegye első kötete több szempontból is maradandó értéket képvisel. Az 1909-ben megjelent kötet a németek,a sokácok, a szer- bek, a tótok, a ruthének és a bunyevácok állapotáról tartalmaz tanulmányokat Bellosics Bálint, Hadzsics Antal, Evetovics János, Famler Gusztáv és Móricz Zsigmond tollából (Bellosics Bálint 1909; Hadzsics Antal 1909; Evetovics János 1909; Famler Gusztáv 1909; Móricz Zsigmond 1909/ a,b). A századeleji „leíró néprajz” alkotásai ezek:kisebb hangsúlyt fektetnek a történelmi háttérre, és inkább a nemzetiségek recens kulturálistársadalmi állapotával foglalkoznak. így kerülnek előtérbe a közvetlen empírián alapuló szokás-, mentalitás-, viselet-, építészeti leírások stb. A századelő más, nagy terjedelmű összefoglaló műveihez hasonlóan ez esetben is vázlatosságra, elnagyoltságra, hiányosságra bukkan a kritikus szemű mai olvasó. A mű érdemei ennek ellenére halhatatlanok, mert megalapozza a későbbi kutatásokat. 167
