Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Zorn Antal: Trianon – Katymár. Két községi vezető tragédiája
tak. Ha „tiszta volt a levegő”, nyilvános helyre is elmerészkedtek, szórakozni, táncolni. Ezeket lógósoknak nevezte a közvélemény, de zöld káder mozgalomnak is aposztrofálta a korabeli sajtó, a hadvezetés. Zöld káder mozgalom alatt a polgári történetírás katona- szökevényekből alakult rablóbandát értett, míg a szocialista történészek a „háború rémségei ellen ösztönösen tiltakozó egyes katonák szökéséből vált hatalmas erejű tömeg- mozgalom”-nak nevezték a jelenséget. A zöld káder mozgalom a monarchia délszláv lakta vidékein öltött nagyobb méreteket. Ferdo Culinoviő dr. becslése szerint itt az I. világháború végén 200.000 ember lehetett a zöld káderben. Széles méreteket öltött Bácska- Bánát vidékén is, ahol - ahogy ott mondták - sok volt a„lógós”.' Ősz volt, a fiatal férfiak cél nélkül tébláboltak. Munka nem volt a faluban. Nyomor, szenvedés, a halottak siratása mindenütt. A lógósok feltették magukban a kérdést: miért kellett ennyi embernek meghalnia, amikor a háború semmi eredményt nem hozott? Az elégedetlenség napról-napra nőtt. A férfiak, zömmel fiatalok, olykor a községháza előtt gyülekeztek, szidták azokat, akik megúszták a katonáskodást, akik a háború révén meggazdagodtak. 1918. november 1-jén a hazatért katonák spontán a községháza előtt gyülekeztek. Ott és akkor vált ismeretessé, hogy Budapesten és a nagyobb városokban forradalom tört ki. A háború győzteseit kezdték szidni. Győztesek pedig azok voltak - eme elégedetlenkedők szerint - akik vagyonnal rendelkeztek. Ezek voltak a„burzsujok”. Az elégedetlenség mellett nőtt a remény, hogy talán ez a forradalom megszünteti nyomorukat, s ez a gondolat - utólag konstatálva - el is vakította őket. Ilyen felkorbácsolt hangulatban indult el a tömeg egy Petres nevezetű, 4 éves háborús múlttal rendelkező egykori őrvezető vezetésével egy Móritz nevezetű zsidó hentes házához. A tömeg betört a házba, de Móritz és neje előzőleg már a szomszédba menekült, csak a nagypapa, Schmiele volt otthon. Az is ágyban fekvő betegként. Az ágyból kirángatták szegény öreget, ágyában pénzt nem találva az utcai árokba lökték. A tömeg ezután egy Kobi nevű zsidó vegyeskereskedőhöz vonult. A Kossuth (akkor Borsodi) utcában lakó tulajdonost nem találták. A bútorzatot ösz- szetörték, a bolt árukészletét az ablakon át az utcára dobálva vonultak el a „forradalmárok”. A község akkori bírója Puhl József, az egyik leggazdagabb embere a falunak, ahelyett hogy némi gabona és bor kiosztásával megnyugtatta, volna a tömeget, a legrosszabbat választotta: Zomborból katonai segítséget kért. A katonai egység késő este meg is érkezett. Másnap minden 18-60 év közötti férfi köteles volt megjelenni a községháza udvarán. Miután az idézettek megérkeztek a kaput bezárták, őrök állták el a bejáratokat. Rövid tájékozódás után a katonai egységet vezető tiszt Petrest nevezte meg a fosztogatás értelmi szerzőjeként és vezetőjeként. Megkötöztette, s falhoz állítva agyon lövette.17 A tömeget megfélemlítve, néhány napig nyugalmat teremtett Katymáron. Nem csak Katymáron történtek ilyen események. A bajai rendőrség 1918. november 8-án jelentette a főispánnak, hogy „november 2-án délután 5 órától november 3. napjának reggeléig katonaszökevényekből, rovott múltú katonákból, harctérről hazatért 30-40 fegyveres katonából, s mintegy 200-400 férfiúból, asszonyból, s gyermekekből álló tömeg... 35 üzletet feltört és az abban volt árukat széthordta”.18 Hercegszántóra vonat érkezett, melynek kocsijait a fosztogatók feltörték. Madarason Milkó Mátyás földbirtokos-bérlő 250 db sertését hajtották el.19 A „forradalmi helyzetnek” a szerb megszállás vetett véget 1918. november 13-án. 156
