Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Zorn Antal: Trianon – Katymár. Két községi vezető tragédiája
mértéke szerint egészen a XVIII. századig.4 Cothmann kamarai biztos 1763. december 28-ai jelentésében azt olvashatjuk, hogy Katymáron szerbek laknak, 91 Sessio földön gazdálkodnak, de üres még 577 és 3/4 Sessio.5 Német források szerint 1786-ban érkezett Katymárra mintegy 60-70 német család Soroksárról és Kerepesről, akik a Helytartótanácsnál kérték Bácskába történő telepítésüket.6 Nem ezt támasztja alá egy 1815-ből származó statisztika, amely nem említ Katymáron németeket.7 Még az 1828-as összeírás idején is a bunyevácok (64%) mellett a németek csupán 33%-át tették ki a lakosságnak. A németek néhai Kungl Vilmos szerint az alábbi helyekről települtek (nem szervezett módon) Katymárra: Csátaljáról, Tolna és Baranya megyéből, Császártöltés, Hajós és Nemesnádudvar községekből, Soroksárról.. 1890-ben már 4.884 fő lakott Katymáron.Közülük német volt 52%, bunyevác 25%, magyar 21%, egyéb 1,5%8. 30 év múlva, 1920-ban a 4.171 katymári lakosból német volt 57%, bunyevác 33%, magyar 10%. Ekkor a mezőgazdaságból élők aránya 76%-ot tett ki. Iparral 204, kereskedelemmel 41 fő foglalkozott.9 AZ OSZTRÁK - MAGYAR MONARCHIA KATONAI - POLITIKAI HELYZETE 1918 VÉGÉN, NEMZETISÉGI MOZGALMAK. A villámháborúnak induló ellenségeskedés világ- és állóháborúvá vált már 1915- ben. A központi hatalmak szövetségeseinek egy része már 1915-től átállt az antant oldalára, 1917-ben hadba szállt az USA, ugyancsak ezévben forradalmi mozgalom söpörte el Oroszországban a cárizmust. A hadi helyzet az antant javára billent. A monarchia seregei ugyan megszállás alatt tartottak ellenséges területeket, de döntésre vinni elképzeléseiket nem tudták. A katonai helyzet délen borult fel. A bolgárok 1918. szeptemberében feladták a harcot, október közepén a törökök tették le a fegyvert. A német Meckensen- hadsereg is fokozatosan hátrált. Október 19-én a déli fronton harcoló francia csapatok elérték a Duna magyar vonalát. A monarchia vezetői 1918. november 3-án írták alá az antant által előterjesztett fegyverszünetet. Sándor szerb régens-trónörökös 1918. november 4-én táviratot intézett Franchet d' Esperey francia tábornokhoz. Ebben kérte, hogy a szerb csapatok szállhassák meg Bánát- Bácska-Baranya területeit a Maros-Szabadka-Baja-Pécs vonaláig, „mert Szerbiát mindig legjobban érdekelte a Bánát sorsa, amelynek lakossága tisztán szerb-pravoszláv (sic!), a Bácskára való jogunkat pedig a szövetségesek már 1915-ben elismerték.”10 Ugyancsak ezen a napon (nov. 4.) az 1918. október 5-6-án Zágrábban megalakult Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsa - amely a monarchia területén élő délszlávok képviselőjének nyilvánította magát - a szerb kormányhoz és az antant csapatok főparancsnokához, Foch marsallhoz fordult segítségért, azzal a kéréssel, hogy sürgősen küldjenek megszálló csapatokat területére. Indokul a monarchia frontról visszatérő szét- züllött csapataitól való félelmére hivatkozott. A szerb hadsereg főparancsnoksága a segélykérő távirat vétele után már másnap kiadta a parancsot a monarchia határainak átlépésére. 11 így aztán november 13-áig a legészakibb csücskéig megszállták a Bácskát, benne Katymárt is, s az egész vidéket ellenőrzésük alá vették.12 154
