Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Kőhegyi Mihály: Honnan és mikor kerültek a bunyevácok Katymárra?
KŐHEGYI MIHÁLY HONNAN ÉS MIKOR KERÜLTEK A BUNYEVÁCOK KATYMÁRRA? Bácska lakossága az Árpád-korban és a középkorban színmagyar volt. Ezt az oklevelekben található sok ezer jobbágynév egyértelműen bizonyítja.1 Csak a XV. század második felében települ be nem túl nagy számú délszláv.2 A Mohács előtti néhány évben sem változik a kép. Egy 1522-ből származó dézsmalajstrom, mely Bács, Bodrog és Csongrád megye falvainak egy részét tartalmazza;3 valamint egy nemrég közölt 1525-ös per személynévanyaga ugyancsak ezt igazolja.4 A török idők alatt Bácska lakosságának etnikai képe gyökeresen megváltozott.3 Területünkre - több hullámban - délszláv népek érkeztek.6 Buda felszabadulása (1686) után a betelepülés tovább folytatódott. Petrovits Nobak rác kapitány 1687. június 30-án Miksa Emánuel bajor választófejedelemnek azt az ajánlatott tette, hogy 10 000 fegyverest vezet a török iga alatt nyögő Szerbiából a császári hadsereghez.7 A szerbekkel együtt jött mintegy 1500 "katolikus vallású szerb" harcos is. Ezek 1687. július 9-én jelentkeztek a bajor választófejedelemnél Sizar melletti főhadiszállásán.8 E katolikus szerbek - tehát a bunyevácok - vezetői Djuro Markovié9 és Juro Vidakovic10 felajánlották a Haditanácsnak katonai szolgálataikat, s cserébe engedélyt kértek, hogy letelepedhessenek Szegeden, Baján, Kalocsán, Szabadkán és ezek környékén. Miksa Emánuel herceg pártfogó felterjesztésére a Haditanács elfogadta ajánlásukat, és ez év szeptemberében már több mint 5000 bunyevác tartózkodott a Bácskában. Ekkor a bevándorlók vezetői küldöttségbe mentek Bécsbe, azzal a kérelemmel, hogy osztrák tiszteket nevezzenek ki parancsnokaiknak, s bocsássák rendelkezésükre a Bácskában állandó letelepedésre a kikötött és engedélyezett helységeket. A Haditanács úgy döntött, hogy megtárgyalja az ügyet a bevándorlókat és a viszonyokat jobban ismerő határvidéki tábornokkal, és kérdést intézett e célból Korf tábornokhoz. Ám még mielőtt Korf válasza megérkezett volna, a Haditanácsnál egy másik pályázó jelent meg a bunyevácok feletti főparancsnokság igényével, a dubrovniki származású Pietro Riccardi, aki kijelentette, hogy ha a bunyevácokat - akik ezalatt ekorra már letelepültek Kalocsán, Baján, Szabadkán, Szegeden és Zentán, valamint néhány kisebb bácskai helységben is - az ő parancsnoksága alá helyezik, velük nagy károkat tud okozni a töröknek, s biztosítani tudja az említett területeket a török rablók támadásai ellen. A Haditanács 1688. január 26-án meg is bízta Riccardit azzal, hogy menjen Bajára és Kalocsára, vegye át igazgatásukat, s küldjön azonnal jelentést helyzetükről. Riccardi a bunyevácokkal együtt Caraffa tábornok főparancsnoksága alá került, aki Vidakovicot és Markovicot a bunyevác csapat kapitányaivá nevezte ki. Vidakovic és Markovié 1688 áprilisában kérelmezték is a Haditanácsnál kapitányi rangjuk megerősítését, valamint a bunyevácoknak az említett Duna és Tisza mentén történt letelepedésének hivatalos jóváhagyását; továbbá azt is, hogy adják vissza a Magyarországra érkezésükkor elkobzott elemózsiájukat, s térítsék meg az okozott károkat.'' A bunyevácok letelepedésére döntő bizonyítékot szolgáltat a szabadkai Ferenc- rendi barátok anyakönyve, melyet 1687. december 1-jétől vezettek, s benne szinte kizárólag bunyevác nevek szerepelnek.12 A következő évben pedig már Badeni Lajos seregének - amely mélyen bent harcolt szerb területen -, leghűségesebb harcosait jelentették.13 A délszláv lakosság várta, sőt küldöttségekkel sürgette felszabadítását.14 137
