Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Bárth János: Zsidó vállalkozók a kalocsai érseki uradalom területén a kései feudalizmus korában
dusnoki szerződésébe belefogalmazták, hogy gyertyát és szappant nem árulhat, mivel ezzel bizonyára sértette volna egy másik bérlő érdekeit. A kalocsai érsekség 1776-ban készített 1775. évi számadásaiban Mojzes Tejch paksi zsidó a miskei, a dusnoki, a bogyiszlai és a keceli bolt bérlőjeként szerepelt. 1776- ban Mandl Isaac zsidó vette bérbe a miskei boltot. Szerződését 1777-re is megerősítették. 1772-ben a Csanádi kalmárkodást Heresell (Herschel) Fülöp vette bérbe, akit a szerződésben „Bajai zsidó Bíró”-ként emlegettek.9 Az érsekség 1775. évi számadásaiban Csanádon újra a régi görög boltos, Dömötör Pál szerepelt. 1782-ben ismét „Csanádi zsidóról” írtak az érseki jövedelemkimutatásban. 1777- ben Ignátz József zsidónak adta bérbe az uradalom a csökkenő jövedelmű keceli boltot. 1774-ben Jakob Márkus zsidó kapott engedélyt az uradalomtól arra, hogy Szerem lén boltot építsen és azt két évig működtesse. Viszonylag kitartó zsidó boltosa volt Csávolynak Simon Lobi, akivel 1773-ban, 1776 és 1778-ban kötött szerződést a kalocsai érsekség, mint földesúr. A bolttartás joga mellé a mészárszéktartás jogát is megkapta. A zsidó boltosokkal kötött szerződésektől némiképp elüt Izsák zsidó 1768. évi keceli boltbérlő szerződése, amely néhány évvel korábbi is a kalocsai uradalom területére vonatkozó zsidó boltbérlő szerződések fennmaradt példányainál. Az alapvető kölönbséget az jelenti, hogy Izsák zsidóval nem az érseki uradalom kötött szerződést, hanem Kecel község, mivel ekkortájt éppen árendálta a regálékat, és a bolttartás jogával is maga rendelkezhetett. Az 1768. jan. 1-jén kötött megállapodás szerint Kecel község adott Izsák zsidónak egy szoba, konyha, kamrás házat, amelyhez a vállalkozó boltot, a község pedig istállót épített. A falu népe a gyapjút és a bőröket bárkinek eladhatta, így a falubeli zsidónak is. Izsák zsidó évente „Sahter által” öt marhát levághatott a keceli mészárszéken, de húst nem adhatott el és nem is cserélhetett. A kereskedés jogáért járó évi 50 Ft árendát a falu kasszájába fizette. A XIX. század első felében az érsekség, mint földesúr több alkalommal bérbe adta az uradalom területén végzendő piócafogás jogát. A különleges munka szervezésére, a kifogott piócák felvásárlására és értékesítésére legtöbbször zsidók vállalkoztak. 1832- ben, 1833-ban és 1836-ban Fischer Izsák hajdani császártöltési zsidó boltos özvegye kapott jogot arra, hogy megfelelő árendadíj fejében a kalocsai, a hajósi és a szentistváni kerület, vagyis az egész kalocsai uradalom minden tavában és mocsarában piócát foghasson. Mielőtt Fischer Izsákné kizárólagos jogot nyert a piócafogásra, a pusztákat árendáló falusi közösségek is megpróbálkoztak azzal, hogy szegényebb zsidók közreműködésével értékesítsék az árendált puszta piócáit. így tettek 1832-ben az ordasiak, akik Bödöt bérelték az érsekségtől. Szerződést kötöttek Freund Salamon és Schwartz Ignátz bátyai zsidókkal az ordasiak által gyűjtött piócák felvásárlására. A két zsidó előre lefizette a kialkudott bérleti díjat, és nyáron a pusztai kocsmaépület egyik szobájában tartózkodva várta a piócát eladni szándékozó ordasiakat.10 A XIX. század első felében egyre gyakrabban fordult elő, hogy különböző mező- gazdasági termékeket: gabonát, gyapjút, állatbört, bort, fát stb. az érseki uradalom zsidó kereskedőknek adott el. A fontosabb terményeladásokról és a tartós felvásárlásokról kontraktusok készültek. Zsidó vállalkozó mezőgazdasági termékfelvásárlására a XIX. századnál korábbról is van példa. A fentebb már említett boltbérlő Mojzes Tejch 1773-ban kontraktust kötött 108
