Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Udvari István: Bács-szeréni ruszinok
nők vannak, amelyek Szabolcs megyére, illetve a Hajdúdorogot és Hajdúböszörményt is magában foglaló alsó-szabolcsi vagy dorogi esperességre vezethető vissza. A Viszlavszki < Viszló, Edelinszki < Edelény, Gerembelszki < Görömböly, Ka- sovszki < Kásó, Mucsonszki < Mucsony, Petkovszki < Petkóc, Gadnyanszki < Gadna, Abodi < Abód, Bodvai < Bódva, Provcsi < Prócs, Emedi < Ernőd, Nyaradi < Nyárád stb.,Beszerminyi, Beszerminszki ruszin családnevek mellett, vö. a Doroc- ki < Dorog7, Budinszki < Búd, Böszörmény, Vencselovszki < Vencsellő, Kalaj, Kalaji < Kálló, s csak a XVIII. századi forrásokban szereplő Nyiritcsanszki, Nyirit- hanszki < Nyíregyháza neveket. A dadai járás községeinek vármegyei összeírásaiból származó történeti névanyag és a XVIII. századi ruszin családnevek összevetése során arra a meglepő következtetésre jutottam, hogy a bács-szerémi ruszin nevek l/4(!) részét kitevő magyar eredetűek (képzésűek) mindegyike kimutatható az alsó-szabolcsi dadai járásban. Megfigyeléseim szerint azonban a kamarai birtokon fekvő Bűdnek és Vencsellőnek, valamint Érkenéznek8 volt komolyabb szerepe az északról délebbre, Makóra, Kucorára, Bácskeresztúrra tartó görögkatolikus népességvándorlás közvetítésében. A tokaji rév közelében fekvő községeknek a kincstári birtok jellegéből adódóan állandó kapcsolata volt a zempléni településekkel. Érkenézből a Bácskába települt ruszinok helyére Bihar vármegyei románok települtek le. Szabolcs vármegye dadai járasa községeinek összeírásait illetően figyelemre méltónak találtam, hogy a XVIII. század derekán minden faluban szerepelnek borsodi, abaúji, zempléni újtelepesek. Egyik-másik községben tömegével jelentkeznek a három megyéből jött, neveik alapján ruszin neohospesek. Minden bizonnyal elsősorban e falvak adták a szabolcsi, s részben hajdúsági eredetű makói görögkatolikusok zömét is9. Makó mintegy 220 görögkatolikus családjából 1751- ben 40 család Bácskeresztúrra költözött át, ahol a makóiak letelepedési helyét ma is makovszki sornak (makói utcának) hívják. 10 Az első bácskeresztúri parochus, Kövezsdi Mihály bácskeresztúri működése (1751-53) előtt Makón volt kántortanító, majd rövid ideig parochus, azelőtt pedig a Szabolcs vármegyei Érkenéz községben tanítoskodott.11 Kövezsdi Mihály makói parochusként Máriapócson is többször megfordult. A két bácskai ruszin anyatelepülést, az 1745-51-es alapítású Bácskeresztúrt; az 1763-67-ben megtelepített Kucorát és az 1745-ben alapított makói görögkatolikus parókiát a XVIII. század folyamán végig szoros szálak fűzik össze.12 E kapcsolatokat a közös vallás mellett akkor minden bizonnyal az azonos eredettudat is motiválta, s a viszonylag kicsiny földrajzi távolság tette lehetővé. Szabolcsi községek bácskai kapcsolataira a XVIII. század hetvenes éveitől is vannak levéltári adataink. Az akkori bácskeresztúri parochus, Kopcsay Péter testvére, Kopcsay János 1771-74 között Újfehértón, 1777-93 között Hajdúdorogon parochus, illetve esperes. Mikor Újfehértót elhagyta, utóda a bácskeresztúri Földi János lett 13. A máriapócsi monostor archívumában fellelhető, ún. ramotás könyv cirill betűs bejegyzései szerint a XVIII. század második felében Pócson több keresztúri, kucorai lakos helyezett el misealapítványt, melyek azt bizonyítják, hogy a bácskai ruszin falvak lakói rendszeresen megfordultak Máriapócson.14 A misealapítványok okleveleiből, az ún. ramotákból kitűnik, hogy egyik-másik család tagjai az idők folyamán 3-4-5-ször is bővítették azt. A XVIII. századi északkelet-magyarországi migráció történetében Bűd újranépesed ése, szerepe a spontán költözködésben egyfajta migrációtörténeti modellként fogható fel. A sárospataki Rákóczi-uradalomhoz tartozó 1684-ben elpusztult falu határának egy részéről 1688-ban feljegyzik: „Azon Bede réthet ab antiquito Mako120
