Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Romsics Imre: A nyelvoktatás változása a hajósi római katolikus elemi népiskolában (1868–1948)
A népiskolai tanítók fizetéséről hozott 1893-as törvény állami függőségbe hozta a tanítókat, akik minősítésében a magyarosítás fontos szerepet töltött be. Fiedler Géza tanító 1893. szeptember 5-én beadvánnyal élt a Főtanfelügyelőhöz, vajmi eredménnyel:.....már a németszármazású inkább osztrák (és nem annyira magyar) Ratió educationis rendelkezései is voltak ennyi méltányos igazsággal! s ezek után már csak hisszük, és reméljük, hogy a modern szabadelvűséggel megalkotott (éljen!) magyar törvények is fognak s tudnak oly méltányossággal érvényesülni, mint annak idején az elavult német inkább osztrák színezetűek voltak a magyar tanítókkal szemben!?...”20 A katolikus egyház viszont igénybe vette az általa fenntartott népiskolák államsegélyét, s tudomásul vették, hogy cserébe erőteljes magyarosítást várnak el tőlük.21 Ezt a törekvést tükrözik a Schematismusok is. 1892-ben még német tannyelvűnek tüntették föl Hajóst, 1893-ban pedig már magyar-németnek.22 Az 1907. évi XXVII. t. ez. 17-20. §. megjelenése után, amely a magyar nyelv kötelező bevezetését írja elő23, az 1908. évi Schematismus már a magyart jelöli meg tannyelvnek. Az állami ellenőrzés és az iskolaszék kinyilatkoztatásai ellenére sem a legeredményesebb a magyar nyelvű oktatás, pedig a törvényekkel ellentétben sokkal nagyobb teret engedtek neki az iskolában. Az iskolaszék 1901. október 20-i ülésén elbocsájtotta a sváb származású dadát az óvodából, s helyére magyarul jól beszélőt fogadott fel, hogy a gyerekek a magyar nyelv tanítására kellő alapot nyerjenek.24 Gramma Döme kecskeméti tanfelügyelő a magyar nyelv oktatásának eredménytelenségéről tájékoztatta a vallás- és közoktatási minisztériumot. Az Érseki Hatóság érdeklődésére Kleiner Adolf plébános 1903. október 20-án a következőket válaszolta: „... a nevezett tanfelügyelőnek jelentéséből inkább kilátszik a felekezeti gyűlölség, mint a meggyőződés. Az itthelyi tanítók ugyanis már évek óta iparkodnak az iskolákban a magyar nyelvet terjeszteni, a hol - a hittant kivéve - minden tárgynak előadása magyarul történik; és ha mind e mellett a hajósi gyermekek nem úgy beszélnek magyarul, mint a kecskemétiek, ennek nem a tanító az oka, hanem azon körülmény, hogy otthon a szülői körben a társalgási nyelv nem a magyar, hanem a Vürtenbergi sváb dialektus, és hogy a magyar nyelv csakis az iskolára van szorítva...”.25 Umenhoffer András (1899. nov. 10.) 1906-1912 között járt iskolába. Minden órán magyarul tanultak, de nem értették a bemagolt szöveget. 1917-es bevonulása után a katonaságnál tanult meg magyarul. Ebben az időben tanított Kovács Kálmán és Völgyesi József, egyikük sem tudott németül. Beck Teréz (1896. okt. 5.-) 1902-1908 között járt leányosztályba. Ők még a hittant is magyarul tanulták, németből csak órák voltak. Az iskolában csak magyarul és németül beszélhettek, a sváb nyelvet csak a szünetekben használhatták az egymás közti kommunikációban a gyerekek. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter 1914. évi 1. 797. ein. számú megkeresésével engedélyezte az anyanyelvi hitoktatást.26 Ennek folytatásaként a hajósi iskolaszék 1920. dec. 17-én vegyes oktatást vezetett be. A Kiskunhalasi Királyi Tanfelügyelő panasza kapcsán -....a magyar anyanyelvű tanulók is tanulnak német írást és olvasást, ellenben a németek magyar írást és olvasást nem tanulnak ...”27- érseki intézkedésre, 1922. november 4-én visszaállították a magyar tannyelvet, csak a hittan maradt német.28 A kisebbségi népiskolai oktatásról szóló 1923. évi rendelet az iskolák három típusát vezette be,29 Hajós a C-típusú iskolába soroztatott be, amelynek tannyelve magyar, a nemzetiségi anyanyelv kötelező tantárgy. Hajós esetében ez a német, a 165
