Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
P. Szojka Emese: A házasodás szokásköre a bácskai bunyevácoknál
fűzött aranypénzzel házasította ki. Katymáron, 1946-ban férjhez ment, háromszázholdas gazda leánya vőlegényének ugyancsak módos szüleitől háromsoros arany pénznyakéket kapott eljegyzési ajándékul. Az ékszerként viselt aranypénzek csak a vagyonos családokban fordultak elő, az ezüstből készültek azonban általánosan hozzátartoztak a leányok viseletéhez az első világháborút megelőzően. A leánynak, a szegényebbeknek is kijárt a stafírung, ami testi ruhákból, ágy- és asztalneműkből állt, ehhez valamilyen bútordarab is járult. A bútor a múlt század utolsó negyedéig egy kelengyeláda volt, amit a komódláda, illetve a sublótnak nevezett fiókos bútordarab váltott fel. Az első világháború után egyre inkább a szekrény vált általánossá, majd nem sokkal ezután a cél a teljes hálószobabútor kiállítása lett.48 Az általánosításon túl két példával érzékeltethető a hozományok számszerű mértéke. Bajai hajókormányos leánya 1927-ben a következőket kapta: 2 db szalmazsák; 12 db lepedő; 2 sorozat - 2 db dunyhához és 6 db párnához való - fehér, lyukhímzett díszű ágyneműhuzat; 10-12 db ünnepre való ingváll; 8 db köznapra viselt ingváll; 15 db damaszttörülköző; 1 db szekrény. A vőlegény ugyanakkor egy rend damaszt ágyneműhuzatot és egy szekrényt kapott, továbbá miután vőnek ment egy pár lovat, valamint azt a fiákkert, amivel még mint legény dolgozott. Garáról Bajára 1950-ben férjhez ment, 16 holdas (ezer négyszögölben számolva) gazda leányának hozománya a következő volt: 4 db szalmazsák; 10-12 db lepedő; 3 db dunyha, 6 db párna; 3 db kispárna, 2 db díszpárna és az ezekhez való huzatok - két sorozat fehér színű és három sorozat színes ; 10 db köznapi hosszúing; 16 db kombiné; 20 db törülköző; 10 db bolti törülköző; 6 db mángorlóruha; 2 db kenyérruha; 2 db abrosz; 8 db szalvéta; 8 db törülgetőruha. Ugyanennél a családnál a lakodalom előtti megbeszélésen, amin a hozomány kérdését is megvitatták, az apa szándéka szerint a kelengye mellé még adott volna 1 db tehenet; 1 db hízót; 1 db birkát; 2 db malacot. Ugyanis mindezeket korábban kiházasított másik leányának is megadta. Nászasszonya viszont azzal a kéréssel állt elő, hogy a jószágok helyett inkább bútort adjanak. így az apa eladta a állatokat s a pénzen Baján csináltatott hálószobabútort, mely két szekrényből, két ágyból, két éjjeliszekrényből, egy asztalból és három székből állt. A földöröklés tekintetében a nagycsalád szervezetére jellemző osztatlanság gyakorlata még századunkban is sokáig kísértett. Ez különösképpen a leányokra vonatkozott, akik kiházasításukkor nem kaptak földrészt, legfeljebb örökölhettek. Mattyasovszky Miklós az öröklési szokásokat összegyűjtve a Bácskára vonatkozóan azt tapasztalta, hogy ott uralkodó szokásként fordult elő, hogy a fiúkat részesítették előnyben. így például Bácsalmáson, ahol az esetek 60 százalékában, Bácstopo- lyán is nagy részben, végrendelet útján a fiúk többet kaptak, mint a lányok.49 Az eljegyzés és a lakodalom között századunkban a háromszori templomi hirdetéssel tagolt hetek ékelődtek. Később, az 1940-es és az 1950-es években a jegyesség ideje hosszabb lett, több hónapig is eltarthatott. A vőlegénynek ilyenkor már joga volt kapun és házon belül társalogni menyasszonyával és a mulatságokba is együtt jártak. Bizonyos távolságtartás azonban mégis fennállt a fiatalok, illetve a két család között. Garáról Bajára férjhez ment leány 1950-ben, a jegyességi idő alatt, amikor Bajára látogatott a vőlegényéhez, nem hozzájuk tért be, hanem Baján élő rokonai fogadták őt. így meg tudták tartani a szabályt, miszerint a legénynek illett a leányhoz járni. Azután innen, a leány rokonaitól indultak moziba vagy korzózni vasárnaponként. A lakodalmak ideje a századfordulón: „Szabadkán a mezei munkák végeztével s az új borral következik el és ádventkor, karácsony előtt négy héttel 139
