Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Silling István: Zombor katolikus vallási életének megújhodása a XVIII. században
képeket is Olaszhonból készen kapták, ez az oka, hogy ezek közt gyakran remek festmények találtatnak. Ezen újabb, többnyire III. Károly és Maria Theresia idejéből származott építkezések majdnem kivétel nélkül a rokokó vagy barokk ízlésben épült templomokhoz tartoznak. Ezek közé számítjuk a zombori városi katolikus templomot is...”, s a helyi művelődéstörténész a múlt század végén így folytatja: „úgy látszik, hogy a városiak nem voltak megelégedve a barátok lelkészkedésével, mert mindig a külön plébániát sürgették, és mert mikor 1749. évben Zombor királyi város lett, a külön plébánia felállítása a privilégiumba is felvétetett, és külön plébános meg is választatott, azért a barátok folytonosan lelkesedtek.”13. Ebben az időben, pontosabban 1760-ban a húsvéti szentgyónással kapcsolatban megegyezés született a zombori Magisztrátus és a ferences barátok között, hogy a gyónási időszak meghosszabbíttatik a távolabbi pusztákon élő vagy tavaszi munkálataikat ott végző hívek miatt. A Szentháromság templomot 1762. június 5-én szentelte fel Hegedűs Tádé atya, míg a Szentháromság főoltárképet, mely nem Itáliából származó, hanem hazai, Kronovetter Pál festménye és 500 forintba került, 1784-ben szentelte fel Novák Péter zárdafőnök. Az első szentmisét az új templomban Bajality Antal csátaljai plébános végezte. A templom előtti szoborcsoport a keresztet, a Szűzanyát és Keresztelő Szent Jánost ábrázolja. Az új templom tornya csak később, 1768-ban készült el. A templomot, kivételes alkalmakkor, más vallásúak is használták. így például 1776. október 24-én Zomborban járt Vasilije Bozickovic, a horvátországi Krizevci görögkatolikus püspöke és az itteni Szentháromság templomban görögkatolikus vallásúra keresztelte az addig görögkeleti hitű Damjanovic Jelisaveta (Elizabeta) asszonyt, Vasilije Damjanovic nejét és gyermekeit. Az új templom tornyába, amelyen még a kétfejű sas díszlett, illetve a torony keresztjének gombjába egy okmányt és egy pápai bűnbocsánati engedményezést helyeztek el, s az okmányban a következők olvashatók: „Az üdvösség visszaszerzésének 1768. évében június 12-én, XIII. Kelemen pápa Szent Péter kulcstartója, dicsőén uralkodó II. József, Isten kegyelméből felséges császárunk és győzhetetlen anyja, Mária Terézia, Magyarország királynője, gróf Batthyány József kalocsai bácsi érsek, nemes Bácsmegye főispánja és a magas hétszemélyes tábla bírája s ülnöke idejében....”14 és az okmány felsorolja még a következő helybéli előkelőségeket: tekintetes és nagyságos Varbói Kruspér Pál, Ő császári és királyi Felségének s a magas magyar udvari kincstárnak tanácsosa s bácsmegyei, tiszai és bélyei javainak igazgatója, úgy ennek neje, Anna asszonyság és gyermekeik: Antal, Pál, Anna, Klára, Erzsébet; továbbá Kereskény Károly, bácsi uradalmi ügyész, Petrőczy István kamarai gondnok (provisor), Fux Xav. Simon pénztáros, Hilz György ellenőr, Gaál György gabonatáros, Késmárky Pál, Tomasy Antal, Hölbling Ferdinánd zombori igazgatósági irodatisztek, Nagy István syndicus és helyettese Szontai József. A tekintetes tanács akkori tagjai: Markovich József bíró, Parcsetich Miklós, Parcsetich Márton, Boke- rovich Márk, Rebény András, Kekezovich Márton, Csóka István jegyző, Parcsetich Ignác aljegyző, Kánya Mátyás sekrestyés, továbbá Meneczkovich Antal, Matarich Antal urak, Lukich kér. János főmegyei pap és a megyei canonika visitatio jegyzője; valamint az itteni Kapisztrán Szent Jánosról nevezett provincia kormányzói: Páter 51
