Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Merk Zsuzsa: A bukovinai székelyek Bácskába telepítése az egyházi források tükrében (1941–1944)
a lakosság száma. Mindezt nem magyarázhatjuk csupán a természetes szaporodással. A telepen élők között szerepelhetnek olyanok is, akik már korábban is itt éltek. Tudunk ilyenekről, a visszaemlékezők említettek bunyevác kovácsot, bácskai magyar kocsmárost, számuk azonban nem lehetett nagy.18 A székelyeken kívül a falvakba letelepültek egy részét vallásuk alapján elkülöníthetjük. Az 1942-es Schematismus 258 más vallásé (görögkeleti, evangélikus, görög katolikus, baptisa, nazarénus), azaz nem katolikus vagy református lakosról tudósít, s ez a szám nem jelentős. Élhettek azonban a székelyeken kívül is katolikusok a telepeken (bunyevácok, sokacok), őket azonban a Schematismus alapján nem tudjuk elkülöníteni a székelyektől. Horthyvárán találjuk a legnagyobb számú nem katolikus lakost. (A telep hadik- falvi, akik valamennyien katolikusok voltak.) Görög keletiek, valószínűleg szerbek százan, reformátusok harmincán éltek a faluban az 1942-es Schematismus szerint, mellettük még 5 nazarénus. Kerültek a telepekre igen kis számban - szintén a visszaemlékezők elbeszélései-" bői derült ki - vitézek, akik a székely falvakban kapták meg a címükkel járó birtokot. Számba kell vennünk azokat a székelyeket is, akik nem a szervezett telepítéssel, hanem az után jöttek a Bácskába. Találkoztunk gyűjtéseink során olyan családdal, mely korábban a jobb megélhetést keresve elhagyta bukovinai faluját, s a kitelepítés hírére indult meg a Bánátból a székely telepek felé.19 Valószínűleg nem egyedi esetről lehet szó. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a bukovinai székelyek erős összetartozástudatát, s természetesen azt sem, hogy a gazdag bácskai földek a jobb megélhetés reményével, a tulajdonszerzés lehetőségével kecsegtettek. A kitelepítéskor ugyanis még nem volt kidolgozott a földhözjutás rendszere. Az 1942-es Schematismusban már szerepelnek azok a'moldvai csángók is - az egyházi összesítés alapján nem tudjuk elkülöníteni őket a székely telepeken, mert valamennyien katolikusok -, akik ebben az évben jöttek a magyar kormány propagandájának hatására. A hivatalos adatok szerint 1631-en érkeztek az év folyamán.20 A természetes szaporodás is jelentősen növelhette a falvak lélekszámát 1942-re. A bukovinai székelyeknél nem ritka a 6, 10, vagy az ennél többgyerekes család sem.21 A születések számának emelkedéséhez hozzájárult az is, hogy az a hír terjedt el a telepítés kezdetén, miszerint a házaspárok házat, földet kapnak. Valóságos házasodási láz tört ki, mint arról Tamás Krizant ferences szerzetesnek az érseki főhatósághoz 1941. július 9-én írott levelében olvashatjuk: „Kívánatos volna egy utasítás kiadása, melynek értelmében a nevezett lelkészkedő különös gondot fordítsanak arra, hogy a szertelen házasságakciót mérsékeljék. Itt ugyanis az a felfogás járja, hogy aki megnősül, kap külön házat, s majd földbirtokot is, s bizony sok házasság hevenyében jön létre.22 Az 1941 júliusi jelentés, illetve az 1942-es Schematismus lélekszámra vonatkozó . adatainak összehasonlításakor néhány telep esetében lényeges eltéréseket tapasztalunk. Vannak olyanok, melyeknek lakossága csökken (Fogadjis ten, Hadikkisfalu, Adjisten, Istenes), néhányé pedig tetemesen megnövekedik, az átlagosan jellemző növekedésnél lényegesen jobban (Hadikújfalu, Bácsjózseffalva, Horthyvára). Az utóbbi települések elhelyezkedése igen kedvező, Hadikújfalu közel Bajmokhoz, a Szabadka-Zombor vasútvonal mellet; Bácsjózseffalva, Szabadka, Csantavér, Topolya közelében. A Szabadka-Újvidék vasútvonalnál; Horthyvára pedig újvidéktől 61
