Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Beszédes Valéria: A tisztaszoba változása Észak-Vajdaságban
rények és a kemencék voltak. A legjelentősebb változás a hagyományos lakószobákban a ládák, szekrények megjelenésében történt. Az egyes nemzetek közti különbségek pedig a vetett ággyal kapcsolatban voltak megfigyelhetők, ezért tanulmányunkban ezek alakulását ismertetjük. Az asztalokkal, padokkal, székekkel, melyek fontos kellékei az itteni szobáknak, nem foglalkozunk. AZ ÁCSOLT LÁDA Észak-Bácskában is a ládáknak két típusát különböztethetjük meg: az ácsolt keményfa és a csapolt festett puhafa ládákat. Az ácsolt változatokat kizárólag a sokác falvak hagyatékában találták meg a kutatók. Ezeket őrzik a zombori Városi, illetve az újvidéki Vajdasági Múzeumban. A sokác szarkofág formájú ládákat bükk- és tölgyfából ácsolták. Díszítésük rendkívül egyszerű. A monostorszeginek csak a tetejébe véstek párhuzamos ferde vonalakat, a vajszakainak minden oldala díszített, de ennek is a vésett ornamentikája kizárólag rombuszokból, háromszögekből áll. A sokácok mellett a szlovákok is a szökrönyben őrizték ruháikat. Bácspetrőcről került egy gazdagon vésett és festett szarkofág alakú láda a Vajdasági Múzeum gyűjteményébe.3 Nemcsak a sokác és szlovák anyag bizonyítja, hogy Bácska északi részein voltak ácsolt ládák, hanem a levéltári adatok is ezt igazolják. Egy csantavéri árverési lajstromban már a múlt század elején feljegyeztek egy szuszékot is, ez azonban minden bizonnyal gabonatartó láda volt. Csantavér lakói 1785-ben költöztek Szabadka környékére a történelmi Magyarország északi vármegyéiből: palócok és szlovákok telepedtek itt le. A XIX. század elején készült jegyzőkönyvben még olyan ládát is emlegetnek, amelyet a korábbi otthonukból hoztak magukkal.4 A közgyűjteményekben található ácsolt ládák alapján megállapíthatjuk, hogy a Bácskában viszonylag kis területen voltak ezek használatban: a Duna menti sokác településeken, valamint azokban a falvakban, ahol szlovákok éltek, flozhattak magukkal ilyen típusú bútorokat a XVIII. században a palóc telepesek Topolyára, Zentára, Csantavérre, Horgosra, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki. Más úton is kerülhettek hozzánk ilyen bútorok. Bácska nyugati területén a gabonát zsilipéit deszkafalú magtárakban tárolták. E díszes faragott épületekből még napjainkban is sok áll a nyugat-bácskai falvakban. Ezeknek az épületeknek a meglétéből, valamint a sokác ládákból feltételezhetjük, hogy korábban a XVIII. században ezek a ládák is közkedveltek lehettek valamennyi itt élő nép lakásában. A szakembereknek megoszlik a véleménye abban a kérdésben, hogy a Vajdaságba milyen úton kerültek az ácsolt ládák. Egyesek elfogadják Bátkynak azt a nézetét, hogy a palóc betelepülők hozták magukkal a gömöri ácsok munkáit, de nem vetik el Otto Bram nézetét sem, aki szerint ezek a ládák Észak-Európából az Alpokon át jutottak a Balkánra, Görögországba.5 A csantavéri levéltári adat és a petrőci láda díszítése a gömöri ládákkal mutat rokonságot. A Duna menti sokác ácsolt ládák a baranyaiakkal és a szlavóniaiakkal rokoníthatók. Ezek a bútorok nem Észak-Ma- gyarországról kerültek a Bácskába; a délszlávok: a szerbek és a sokácok hozták őket magukkal a Balkánról. Az ácsolt ládák elterjedésében észak és déli mozgást feltételezhetünk. A gömöri típusú ládákat „importálták”, az egyszerűbb díszítésű, kisebb méretűeket pedig helyben is ácsolhatták. A FESTETT LÁDÁK Az ácsolt láda szobai elhelyezéséről napjainkban már a sokácok körében gyűjt38
