Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Bárth János: Népcsoportok, néprajzi csoportok és történeti-néprajzi tájak a Duna-Tisza közén
A bácskai szlovákok többsége evangélikus vallású. RUSZINOK A XVIII. század közepén a történeti Magyarország északkeleti megyéiből ruszinokat is telepítettek a Bácskába. A ruszinok görögkatolikus vallásúak. Ez a vallás a Bácskában különlegesnek mondható és csak a ruszinokra jellemző. Következésképp a vallás vált a bácskai ruszinság legfontosabb megtartó erejévé. A bácskai ruszinok bizonyos vonatkozásban messzebb jutottak a ruszin írásbeliség és a ruszin kultúra fejlesztésében, mint Kárpátalján maradt testvéreik. A ruszinok legfontosabb települése a Bácskában Bácskeresztúr. 1751-ben népesítette újjá „unitus orosz famíliákkal” a királyi kamara. 1910-ben a keresztúri lakosok óriási többsége 4.600 fő vallotta magát ruszinnak. Ugyanekkor a szomszédos Kuczorán is, bár nagy számú német és magyar lakos társaságában a ruszinok jelentették a többséget. Más népek mellett kisebbségként laktak még ruszinok Kúlán, Óverbászon és Sajkásgyörgyén (Gyurgyevó). VÁLTOZÁSOK A XIX-XX. SZÁZADBAN A fentebb bemutatott Duna-Tisza közi település-struktúra és népességi összetétel a XVIII. század végére, de legkésőbb a XIX. század elejére kialakult, A „történelmi helységeket” felsorakoztató térkép azonban a XX. század végén vázlatosnak tűnik. A közbeeső időben a korábbitól eltérő módon új települések sokasága keletkezett és az etnikai kép is jelentősen változott. Ennek a bonyolult változássorozatnak részletes bemutatása nem feladatom. Csupán néhány figyelembe veendő szempontra mutatok rá. A Duna-Tisza köze Magyarország kötelékében maradt részén az etnikai kép változása jószerével elhanyagolható. A németek egy részének 1945 utáni kitelepítése és helyükbe távoli magyarok költöztetése nem hozott végzetes népesedési változásokat. Annál nagyobb változásokat okozott a farmtanyák ezreinek létrejötte és az önálló tanyaközségek kialakulása. Ezeket a folyamatokat elősegítette a jászsági népesség újabb kiköltözése a kiskunsági jász pusztákra, valamint a szegedi expanzió a kiskunsági puszták irányába. A Duna-Tisza köze Magyarországtól elszakított részén a XX. században fölöttébb jelentős etnikai változások következtek be. A XIX. század végén állami telepítéssel létrehozott néhány magyar falucska, pl: az 1883-ban létrehozott Bácsgyula- falva, az 1884-ben telepített Tiszakálmánfalva és az 1899-ben megteremtett Szilágyi csak cseppet jelentettek a tengerben. Nem okozott lényeges változást a bukovinai székelyek Bácskába telepítése sem, mert csak nagyon rövid ideig laktak ott az 1940-es évek első felében. Annál nagyobb változásokat hozott 1920 után az új jugoszláv állam telepítési politikája. Az 1920-as években a magyar, földbirtokosok kisajátított nagyobb birtokain apró falvak sokasága jött létre, amelyeknek szerb lakosságát a Balkán délebbi vidékeiről költöztették a Bácskába. 1945 után Jugoszláviában teljesen kiürítették a német falvakat. Lakóikat lágerekbe zárták, elpusztították vagy kitelepítették. Ez a drasztikus etnikai tisztogatás végzetes változásokat hozott a Bácska népesedési képében. Az elüldözött németek virágzó és gazdag falvaiba a Balkán délebbi részeiről szerbek költöztek. A több mint másfélszáz év óta fennálló etnikai viszonyok radikálisan megváltoztak. Az egyensúly felborult. A szerbség óriási többségbe került 19
