Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Bárth János: Népcsoportok, néprajzi csoportok és történeti-néprajzi tájak a Duna-Tisza közén
Más nyelvű népek helységei közé ékelődött szerb szigetfalvaknak számítottak: Sztapár, Dernye (Déronya), Ópalánka, Begecs, Ószivác. Más nyelvű népcsoporttal együtt élve kisebbségként is alkottak szerbek falusi vagy mezővárosi közösséget. Példaként említhetném többek között Bogyánt, ahol 455 sokac mellett 319 szerb élt, Óbecsét, ahol 12.488 magyar mellett 6.582 szerb élt, és Kulát, ahol 3.679 magyar és 2.425 német mellett 2.510 szerb élt. BUNYEVÁCOK A bunyevácként emlegetett nép a horvátok egyik csoportja, amely a szerbekkel ellentétben római katolikus vallású. A bunyevácok Hercegovinából költöztek föl az elnéptelenedett Bácskába, jórészt a XVII. század végén, a török kiverésének idején. A XVIII. század elején kis, mozgékony falvakban laktak. Gyakran költözködtek. A szerbekhez hasonlóan katonáskodtak, majd fokozatosan áttértek a polgári életmódra. A XVIII. század elején jóval több faluban éltek, mint a XX. században. A XVIII. század folyamán az új betelepülők térnyerése és saját költözködéseik révén sok helységből kiszorultak. A kis falvakból elköltözők egy része a „bunyevác metropolisban” Szabadkán tömörült. 1910-ben nem volt bunyevác többségű helység a Bácskában. Ezért térképünkön nem szerepel bunyevác falu, csak a félbevágott szabadkai négyzetben fordul elő a jelzésük. Ábrázolásukra külön térképet szerkesztettem. 1910-ben magyar többség mellett éltek bunyevácok Szabadkán, Bajmokon, Felső- szentivánon, Nemesmiliticsen, Baján. Német többséggel laktak együtt: Katymáron, Csávolyon, Garán, Bácsalmáson, Bácsbokodon (Bikity). Német-magyar, vagy magyar-német többséggel éltek együtt Csonoplyán, Vaskúton, Bajmokon, Bácsborsó- don. Szerb-magyar többséggel laktak Zomborban. (Felsorolásunkban azokat a helységeket vettük figyelembe, ahol 250 főnél több bunyevácot vettek számba 1910-ben). SOKACOK A sokac nép a horvátok egyik csoportja, amely a bunyevácokhoz hasonlóan és a szerbekkel ellentétben római katolikus vallású. A sokacok Dalmácián át Boszniából költöztek az elnéptelenedett Bácskába ferences barátok vezetésével jórészt a XVII. század végén. A Duna közelében telepedtek le. 1910-ben magyar többséggel éltek együtt Hercegszántón (Szántóvá) és Vajszkán. Német többség mellett éltek Bácsban. Többséget alkottak az alábbi helységekben: Béreg, Monostorszeg, Szond (Szonta), Bogyán, Polona (Plavna). SZLOVÁKOK A XVIII. század közepén és ugyanezen század második felében a történeti Magyarország északi vármegyéiből szlovákok is települtek a Bácska ígéretes földjére. 1910-ben a legnépesebb bácskai szlovák helységnek Petrőcz (Petrovác) számított, ahol elhanyagolható számú másnyelvű lakossal 7.335 szlovák élt. Petrőcz közelében még Dunagálos (Glozs án), Kiszács és Kölpény (Kulpin) társadalmában alkottak többséget a szlovákok. A szlovák falvak északibb kis csoportját jelentette Liliomos (Lality) és Pincéd (Pivnica). Más nyelvű falvak között szigetként húzódott meg a hajdani bácsi határban fekvő és a kalocsai érsek által 1758-ban telepített Bácsújfalu. Egy-egy falu nyelvi kissebségét alkotva sokfelé előfordultak szlovákok a Bácskában. Magyar többség mellett éltek Bajsán, német többség mellett Újfutakon, szerb többség mellett Szilbácson (Szilbás) és Ópalánkán. 17
