Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)

Tóth Ágnes: Kényszer vagy lehetőség

esi megfontolások mellett fontos politikai szempontokra is felhívjá a figyelmet. Megítélése szerint a rövidesen megerősödő demokratikus Ausztria „magáévá fogja tenni a kiutasított németek ügyét, pláne, ha azokat kifosztottan és kiéhezetten pont az osztrák határon kergetjük át.”

Ennél is súlyosabb következményekkel járhat a hazai németek gyors, egyéni akcióval történő kitelepítése a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek számára. „Azzal, hogy mi nekikezdünk svábjaink tömeges kitelepítésének, nemcsak jogcímet adunk mindenek előtt a cseheknek arra, hogy ugyanezt tegyék az alájuk került magyarokkal, hanem még azonfelül azt az ürügyet is nyújtjuk számukra, hogy a magyarországi svábság kitelepítésével Magyarországon óriási helyek szabadulnak fel, amelyek nagyszerűen képesek befogadni az utódállamok magyarságát. írja.

A pártközi értekezleten Erdei elnökölt, aki bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a sváb kérdés átfogó rendezését igazából az tette akuttá, hogy „a határokon magyar népesség került át, akiket el kell helyezni, és az ország túlnépesült agrár vidékeiről a földhöz juttatandó agrár szegény népet földhöz kell juttatni és letelepíteni”, valamint „a fasiszta németek kitelepítése, mint politikai követelmény általánossá és sürgetővé lett a magyar közvéleményben.” Ismertette a kormány által eddig tett intézkedéseket, amelyek közül az összeköltöztetésre, illetve községek kiürítésére tett belügyminiszteri utasításait, valamint a Népgondozó Hivatal szervezésére tett erőfeszítéseket említette. Kiemelte, hogy a NH máris kész a lebonyolítás megkezdésére, erre technikailag is felkészült, csupán az eljárás alapelveinek tisztázására vár. A kérdés megoldásával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy sikeres és gyors megoldás csak a svábok kitelepítése lehetne, de ezt a külpolitikai körülményeink - a szomszéd államokban élő magyarság helyzete, a SZEB magatartása - s, a technikai nehézségek, („hová és hogyan bonyolíthatnánk ezt le”) nem teszik lehetségessé. Ezzel szemben tehát egy „bizonyos mértékben leplezett és részleges” megoldás előtérbe helyezését javasolja. Amely valójában azt jelentené, hogy jogilag a volks- bundistákra, az SS kötelékébe belépettekre, a nevüket visszanémetesítőkre, és a nemzetellenes cselekményekben elítélhetőkre terjesztenék ki, de a végrehajtást „ki kellene szélesíteni, hogy a németség legnagyobb része mégis kitelepíthető legyen”. A technikai akadályok azonban itt is fönnállnak. Ezért ezzel szemben olyan megoldást javasol, „melyet a magunk körében a magunk eszközeivel különösebben exponált feltételek nélkül végrehajthatunk.” A javaslat lényege, hogy a földreformmal összefüggő telepítésekkel együtt kellene a svábok kimozdítását, széttelepítését, egy részének internálótáborban való elhelyezését - kitelepítésükre majd később kellene lehetőséget találni -, biztosítani.

Gyöngyösi külügyminiszter, aki közvetlenül Erdei után kért szót, az ügy nemzetközi vonatkozásaira hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a nagyhatalmak részéről még nincs egységes állásfoglalás a tekintetben, hogy a német kisebbségek ügyét külön veszik-e kisebbségek ügyétől, és ez mennyire tekinthető az adott országok belügyének. Ez természetesen a mi számunkra a szlovákiai magyarság helyzete miatt sem mellékes. Épp ezért nekünk „a szövetséges hatalmak álláspontja nem közömbös azért, mert lehetőleg igyekszünk abba a politikai gondolatkörbe beilleszkedni, amelyet ők képviselnek, de nem közömbös a felelősség szempontjából, mert az természetes, hogy ha egyezik a szövetséges nagyhatalmakkal a mi intézkedésünk, az bennünket a felelősség alól nagymértékben mentesít."

A jelenlévők12 gyakorlatilag az Erdei által tett javaslatokat tekintették át. Az

179