Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Romsics Imre: A nyelvoktatás változása a hajósi római katolikus elemi népiskolában (1868–1948)
ROMSICS IMRE A NYELVOKTATÁS VÁLTOZÁSA A HAJÓSI RÓMAI KATOLIKUS ELEMI NÉPISKOLÁBAN (1868-1948)1 Az 1831. május 18-án kelt Visitació Canonica a következőket írja: Az iskola ház az iskolamester (kántortanító) lakásával összefügg. Van benne két szoba, mely iskolának szolgál, az iskolamester részére pedig két szűk szoba, egy konyha és egy igen szűk éléskamra. Az épület egyik része a község költségén 1777-ben másik része 1801-ben épült. Alapja égetett tégla többi része vert fal. Jelenleg közepes állapotban van. Ezen házat a község tartozik jókarban tartani. Külön tanító nincsen a községben. Az iskolamester neve Szinováty József, nemzetiségére nézve német, 54 éves és 35 év óta szolgál a községben.”2 Az iskola tanítási nyelvének pontos meghatározására ez az adat sem elegendő. A nehézséget az okozza, hogy Hajós jellegzetes nyelvjárását a németek is alig értik. Ezért fölmerül a kérdés, mely szerint németül vagy svábul folyt a tanítás a XIX. sz. közepéig. Szinováty József bár német nemzetiségű, de idegen származása révén bizonytalan, hogy birtokolta-e a hajósi sváb nyelvet. A községben eltöltött 35 év viszont képessé tehette rá. A kérdés tisztázását akadályozza a pontos adatok hiánya. Az iskolaszéki iratok csak 1869-től állnak rendelkezésünkre, a Schematismus-ok pedig csak 1856-tól közlik a tanítók névsorát. így megállapíthatatlan az, hogy rendszeresen idegenek, esetleg jobb képességű hajósiak a tanítók.3 A magyar nyelv oktatásának kezdete is bizonytalan, bár igen érdekes a korai előfordulása a tiszta német nemzetiségű településen. Hajós mezőváros 1861. augusztus 28-i tanácsülésének jegyzőkönyvében olvashatjuk: „... továbbá a volt rendszer által akaratunk ellen ránk erőszakolt 4 iskola tanító fizetése a városra nézve oly teher melyet a lakosság elviselni alig képes, s mind ezen nagy teher mellett a városra nézve még azon haszon sem áramlik, hogy a gyermekek magyarul tudnának, miután hazai nyelvünkben csak 1860 évi május óta oktattatnak; holott 1850-ig a midőn csak 2 tanító volt folytonosan tanítattak magyarul; ...”4 Meglepő a magyar nyelv 1850 előtti tanítása a német nemzetiségű Hajóson, mivel a magyar nyelvű oktatás is ekkor még gyerekcipőben járt. Ez a korai magyarosodás teszi érthetővé a későbbi, magyarosító törekvések iránti lojalitását a hajósiaknak. A magyar nyelv hivatalossá tételét II. Lipót 1790. évi decretumának 16. czikkelye vezette be.5 Ezután fokozatosan terjedt az élet minden területére, mely Ferenc 1792. évi decretumának 7. cikkelye6, Ferenc 1805. évi decretumának 4. cikkelye7, Ferenc 1830. évi decretumának 8. cikkelye8 és az 1836. évi III. törvénycikkelyen9 keresztül 1840-1844-ben teljesedett ki. Az 1840. évi VI. t. ez. 8. §-a szerint minden felekezetnél magyarul tudó plébánosokat és káplánokat kell alkalmazni.10 Az 163
