Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Bárth János: Népcsoportok, néprajzi csoportok és történeti-néprajzi tájak a Duna-Tisza közén
tett Doroszló első tíz évben letelepült lakói 27 vármegyéből kerültek bácskai lakóhelyükre. A XX. század elején a Bácska minden helységében élt magyar lakos, bár néhol jelképesnek tekinthető a magyarság jelenléte. Példaként említhetném Sztapárt, ahol 1910-ben az 5.209 szerb mellett 77 magyart vettek számba. Kerény község 4.829 németje mellett 262 magyar húzódott meg. Másutt a magyar jelenlét túlnőtt a jelképes szerepen. Esetenként a más nyelvű népesség mellett élő szórványmagyar lakosok falunyi létszámot tettek ki. A teljesség igénye nélkül néhány példa 1910- ből: a szerb jellegű Zsablya helység 5.080 szerbje mellett 1.722 magyar élt. Az ugyancsak szerb jellegű Csurog 7.211 szerbje mellett 2.730 magyar lakott. Titel 2.413 szerbjére 1.858 magyar jutott. Palánka 4.110 németje 1.225 magyarral élt együtt. Újverbász 5.171 németje 1.361 magyart mondhatott falubelijének. NÉMETEK A bácskai németek többsége a fentebb már említett Baja-Titel vonaltól nyugatra, illetve délnyugatra lakott. Itt a németség a legdominánsabb népcsoportnak számított. A németek nagy többsége a XVIII. század második felében települt le a Bácskában. Érkeztek azonban előbb is. Beköltözésük a XIX. század elején is tartott. Többségük közvetlenül Németországból jött víziúton. Egy részük azonban korábban települt magyarországi német faluból indult útnak. Sok esetben olyan pusztára telepítették le őket, ahol korábban átmenetileg szerbek laktak. Máskor létező kis szerb falucska mellé kerültek. Ezért volt szerb hangzású neve sok bácskai német falunak, illetve ezért volt szükség néhány falupár „ó” és „új” megkülönböztetésére. A bácskai németek nagy többsége a római katolikus vallás hívének számított. Akadtak azonban kivételek. Evangélikus németek laktak Bulkesz, Torzsa, Cserven- ka, Újverbász, Kiskér, Ókér,Tiszaistvánfalva (Jarek) és Szeghegy (Szekity) falvakban. Református németek faluja volt: Újszivác és Újsóvé. Földrajzi elhelyezkedés szerint öt nagyobb foltba csoportosíthatók a Bácska nyugati felének hajdani német falvai. A foltokat más népek helységei választották el. Északról délre haladva az első csoportot Csávoly, Vaskút, Csátalja, Bácsbokod, Gara, Katymár, Küllőd (Kollut), Gádor (Gákova), Körtés (Krusevlya) és Őrszállás (Sztanisics) falvak alkották. A második csoport Zombortól délre és keletre formálódott. Helységei: Apatin, Bácsszentiván (Priglevicza Szentiván), Csonoplya, Kerény (Kernyája), Újszivác. A harmadik csoportot Hódság térségében Cservenka, Szilberek (Bresztovác), Veprőd (Veprovác), Szentfülöp (Filipova), Militics (Rácmilitics), Hódság, Bácsor- das (Karavukova), Paripás (Parabuty) helységek alkották. Hozzájuk számítható a magyar helységek között meghúzódó sziget, Szeghegy (Szekity). A negyedik csoport Torzsa, Újverbász, Kiskér, Újsóve helységekből formálható. Ide sorolható még Óverbász és Ókér, ahol a németség formálisan többségben volt, de nagyszámú szerbséggel élt együtt. Az ötödik csoport délen, a kelet felé forduló Duna közelében feküdt. Helységei: Bulkesz, Szépliget (Gajdobra) Boróc (Obrovac), Bökény (Bukin), Bácsújlak (No- voszelo), Palánka (Németpalánka), Újpalánka, Cséb. Ide sorolható még a többi német falutól szigetként elválasztott Ófutak és Újfutak. Az öt nagyobb csoporton kívül más népek helységei közé ékelődve, szigetszerűen is léteztek német települések. Északon Bácsalmást és Kunbaját magyar helységek 15
