Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Kiss Mária: Halotti emlékünnepek a Duna mentén
megelőző zadusnicák is ismeretesek, pl. Vük Stefanovic Karadzic kettőt tart kiemelkedőnek: a húsvéti nagyböjtöt megelőzőt, valamint a pünkösdöt követő hét utánit.9 Feltevésem szerint ezek a különböző dátumok a pravoszláv egyház autókéiul voltával is magyarázhatók, de más oka is lehet, amit érdemes lenne tüzetesebben vizsgálóra venni. Amint azt már a családi halotti emlékünnepeknél is érintettem, az étel és italáldozatnak igen nagy szerepe van. Ugyanez tapasztalható a közösségi halotti emlékünnepek esetében is. Az étel- és italáldozatot a lelkekért, a lelkek lelkiüdvéért kell bemutatni, ill. elfogyasztani. A zaduánica ünnepek egyik központi kelléke a már többször említett koljivo. Ilyenkor természetesen több koljivo-t is készítenek, amit a templomban egyházi szertartás keretében, a halottak neveinek felolvasása után osztanak szét a jelenlévők között. Délután, nem kötelező érvényűén ki szoktak menni a temetőbe is, ahol halottaik sírján - a megholt fejénél - gyertyát gyújtanak. Itt szeretnénk még kitérni a halottak húsvétjára, az általában ruzicalo néven számontartott ünnepnapra, amely vallásos színezete ellenére lazábban kötődik az egyház szertartásaihoz. Elnevezése nem egyértelmű. Vük Stefanovic Karadzic Dru- zicalo (a Szeremségben ruzicalo^ - der zweite Montag nach Ostern néven említi.10 A Srpski mitoloSki recnik a ruzicalo (druzicalo) elnevezést a latin rosalia (pasha rosarum) szóra vezeti vissza, amely a görög nyelv közvetítésével került a délszláv nyelvekbe.11 A ruzicalo ünnepének napja általában a húsvét utáni hét első hétfője szokott lenni, de helyenként egybeeshet a húsvéti ünnepekkel is.12 Ezen a napon kora reggel templomba mennek: kosarat vagy szatyrot visznek magukkal, amibe piros tojást, pálinkát, tejeskalácsot, bort, stb. helyeznek. Általában körmenettel vonulnak ki a temetőbe, a pappal megszentelik halottaik sírját, majd ezután piros tojást - helyesebben színes - mert nem mindenütt egyforma színűek a tojások - helyeznek a sírhantokra, hogy azokat a rokon gyerekek összeszedjék. A kalácsból, pálinkából, borból szinte mindenkit megkínálnak, de a tojás a gyerekeket illeti meg. Érdemes megjegyezni, hogy azok a családok, akiknél nemrégiben meghalt valaki, nem festett tojást visznek ki a temetőbe. Sokat lehetne még erről az ünnepről szólni, időnk véges és még szeretnék néhány mondattal kitérni a katolikus délszláv ünnepek néhány jellemvonására is. Közismert, hogy a katolikusok- és egyéb felekezetű emberek számára - a Mindenszentek napja és a Halottak napja az a közösségi halotti emlékünnep, ami a pravoszlávoknál a zaduánica. A Baranya megyei sokácok és bosnyákok a halottak napját Mindenszentek délutánján tartják. A temetőben a sírokon gyertyát gyújtanak és imádkoznak a halott lelkiüdvösségéért. „A férfiak esete a pincékben vért fognak (krvi vataju), bort isznak és minden megboldogultért harangoznak. Az étel és az ital sírokra való kihordásának nyomait még megtaláljuk. Az ételt a sírhalomra, az italt a keresztnél, a megboldogult fejénél öntötték ki.13 A bátyai (Bács-Kiskun megye) magukat rác-oknak nevező r. katolikus délszlávok tudatában még elevenen él annak az emléke, hogy régebben a halottak napi sírszentelésért a papot élelemmel - újabban pénzzel - ajándékozzák meg. A sírt otarak nevű törölközővel terítették le, majd arra helyezték a papnak szánt ajándékot: babot, diót, kalácsot, rétest, stb. Az étel kihordást később felváltotta a pénz adományozása. Mind az élelmet, mind a pénzt a sírra terített törölközőre tették és a törölközővel együtt ajándékozták a papnak.14 149
