Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
P. Szojka Emese: A házasodás szokásköre a bácskai bunyevácoknál
kát hajtó ostorokat a menyasszony által vett fehér szalagokkal díszítették, ezzel jelezve, a lakodalmi alkalmat. A templomba a vőlegény a menyasszonnyal együtt lépett be, mögöttük a két násznagy haladt. A templomi szertartás költségeit a násznagyok állták. Az esküvő után a násznép ismét fiákkerre szállt. Mielőtt elindultak hazafelé, háromszor megkerülték a város főterét, a Szentháromság teret. Ehhez az analógiát feltehetően a hely szelleme szolgáltatta. A nászmenet rendje annyiban változott meg, hogy az élen az új pár haladt. A menyasszony fogadtatása a vőlegényes háznál szertartásos volt: „Elérkezvén végre zaj közt a vői házhoz, a menyasszonyt napa legnagyobb szeretettel fogadván, ennek jeléül néha kocsijától, mellyen érkezék, egész a szobaajtóig legszebb vég vásznát teríti...”.61 Baján a vőlegény szülei nem vettek részt az esküvői szertartáson, hanem otthon várták a násznépet. A két háború közötti években ez még így volt. Baján a menyasszonyt kenyérrel és borral fogadta anyósa és apósa, érkezéskor nyújtották át. Ezek elfogadása biztosította, szimbolikusan megidézte a jólétet, az étel-ital bőségét az új pár számára. A menyasszony ilyenkor adta át ajándékait, egy-egy díszkendőt a vőlegény legközelebbi rokonainak. A háznál tartott régi lakodalmak rendjét egyre inkább a közös helyiségben, kocsmában (Bácsbokod), kaszinóban (Katymár), vagy az olvasókör vendéglőjében (Baja) rendezett lakodalmi mulatságok váltották fel. Ennek szokása az 1930-40-es években kezdett terjedni. Az itt, a legényes és a leányos ház násznépének együttes részvételével megtartott lakodalom költségeit a szülők állták, meghívott vendégeik számának arányában. Szárics idejében a menyasszony násznép által történő megajándékozásának szokása még igen archaikus elemeket őrzött. A menyasszony a lakodalom másnapján, miután aranyos főkötőjét feltette, a női rokonoktól süteményeket kapott, ez volt az ún. kravály, ami ekkor „úri nők cukrászati süteményeit”, ruhakelméket és aranyvagy ezüstpénzeket jelentett. További pénzadományokat kapott a lakodalomban külön erre a célra kialakítót szokásszerű cselekedeteiért, példaként: „... egy derékálj pelyhei kirázatván bizonyos tréfaüző által az udvaron levő vendégek bepelyheztet- nek mit a menyasszony formalitásból lefésülvén „hű szolgálataiért” húszasokat kap.” Szárics több, érdekes, valóban mulattató „bohóczkodást” sorol még fel.62 A lakodalom másnapján, a menyasszonyfektetést követően a Szárics-féle leírásból érdemes egy újabb részletet kiragadni: „... továbbá mi majd kizárólag a férfiakat illeti: midőn a küszöbre lépnek, a menyasszonytul csókot kapván, azt nemesebb érczü pénzdarabbal jutalmazzák.”63 Jung Károly a hajnali mosdatás rítusának kapcsán vetette fel a „ius primae noctis” egykori, a feudalizmus kori jogszokásban gyökerező gyakorlatát, melyben az elhálás joga nem a vőlegényt, hanem annak valamelyik idősebb férfitagját (tagjait), illette meg, mint ahogyan ez még recens néprajzi példákkal alátámasztható a balkáni kultúrális övezetből.64 Ennek alapján merül fel az idézett szabadkai lakodalmi részletnél a párhuzamba állítás lehetősége, és vetődik fel a gondolat, hogy ismét a „ius primae noctis” egykori gyakorlatának egy más formában törénő kifejeződéséről, illetve továbbéléséről lehet szó. Egyértelműbben támasztja alá a Pest-környéki bunyevác szórvány lakodalmi szokásából vett részlet: „Azonban, a vőlegényt, étel után hasztalan keresné szemed, mivel neki akkor jelen nem szabad lennie, menyasszonyával mások mulatnak, kívülről az ajtó mellől, vagy az ablakon át ólálkodik ő, míg neje mások karja közt 142
