Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Bárth János: Népcsoportok, néprajzi csoportok és történeti-néprajzi tájak a Duna-Tisza közén
Előadásom illetve tanulmányom mondanivalójának rajzos szemléltetésére két Bács-Bodrog megyei térképet terveztem. Mindkettő az 1910. évi népszámlálás népesedésstatisztikai adataitra épül. A városok és a községek az 1910-ben éppen hivatalosnak számító nevet viselik. Az első térképen valamennyi Bács-Bodrog megyei helység egy-egy körrel szerepel. A körök nagysága különböző a helységek lélekszámának megfelelően. A Bácskában lakó népek különböző színeket és jeleket kaptak. A helységeket jelentő köröket az ott lakó nép színével és jelével jelöltem. A piros kör magyar, a sárga német helységet jelez. A kék körök a Balkáni eredetű déli szláv népeket jelölik. A tömör körök a szerbeket, a pontozottak a bunyevácokat, a vonalkázottak a sokácokat. Az északról települt szláv népeket zöld színnel szemléltettem. A szlovákokat pontozott, a ruszinokat vonalkázott zöld kör jelzi. A helységek körei aszerint kapták színűket és jelüket hogy 1910-ben a helység a területén melyik nép volt többségben. Ha valamelyik helység kisebbségben élő népének lélekszáma elérte a többségi nép lélekszámának felét, akkor a kisebbségi nép is megjelent a térképen. Ilyenkor a kört kétfelé vágtam. A bal félkör megkapta a többségi nép színét és jelét, a jobb félkörbe pedig egy négyzet került a kisebbségi nép színével és jelével. Ritkán előfordul két kisebbség jelölése is. Ezekben a helységekben mindkét kisebbségi nép lélekszáma elérte a többségi nép lélekszámának felét. A második Bács-Bodrog megyei térkép azt szemlélteti, miként tagolódott népcsoportokra, nyelvi szigetekre a Bácska területe. Nem arra hivatott tehát, hogy egy-egy helység nemzetiségi összetételét tükrözze, hanem a helységben élő legdominánsabb nép nyelvét vagy néprajzi sajátosságait alapul véve azt ábrázolja, hogy a helység mely népcsoporthoz vagy néprajzi csoporthoz sorolható. A statisztikai adatok alapján nehéz a helységek népcsoportok szerinti besorolása hovatartozásuk megállapítása. Elsősorban azért, mert a Bácskában, sok olyan vegyes lakosságú település akadt 1910-ben, ahol alig volt számbeli különbség a népcsoportok között, pl. Zombor, Újvidék, Bács, Bajmok, Bogyán stb. Hosszas latolgatás után a helységek besorolásánál azt a körülményt vettem alapul, hogy 1910-ben az illető helységben melyik népcsoport volt többségben. Ezt az elvet igyekeztem következetesen betartani, abban bízva, hogy az esetleges nemzetiségi „károsodások” sok helység esetében kiegyenlítődhetnek a népcsoportok között. Kivételt tettem a három hajdani szabad királyi várossal, amelyekben oly nagy létszámban élt egymás mellett legalább két népcsoport, hogy az egyik vagy másik néphez sorolás anakronisztikus eredményre vezetett volna. Ezért Szabadkát, Zom- bort, Újvidéket két nemzetiségű településnek vettem, és egy-egy átlósan kettévágott négyzettel ábrázoltam. A keletkezett háromszög-párokat a városokban élő két legnagyobb lélekszámú nép jelével jelöltem. Nehezítette a térkép készítését, hogy az egy-egy népcsoport kötelékébe tartozó falvak ritkán képeztek nagy összefüggő tömböket. A különböző nemzetiségű falvak keveredtek egymással. Sok falu népessége élt szigetként valamely nagyobb tömböt alkotó népcsoport falvai közé ékelődve. Bár nem volt könnyű elhatárolni egy-egy népcsoport jellemző lakóterületét, megkíséreltem a feladat megoldását. Szükséges újra hangsúlyoznom: nem volt a célom, hogy minden település minden népcsoportját ábrázoljam, mivel ez szinte lehetetlen egy vázlatos térképen. Arra törekedtem, hogy egy-egy népcsoport sűrűsödéseinek, csoportosulásainak ábrázolásával az etnikai kép jellemző vonulatait bemutassam. 12
