Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Udvari István: Bács-szeréni ruszinok
A XVIII. század közepén Bács vármegye két települését tehát ruszinok ülték meg. Keresztúr 1745-56-ban, Kucora 1763-67-ben települt be. Az utóbbi faluban németek, majd kisebb Számban magyarok is költöztek. A bácskai ruszinok egy része Mucsonyból, Sajószögedről, Nágycsécsröl, Makóról költözött át az új lakóhelyre, ahonnan már a XVIII. század végén megkezdődött kirajzásuk a Szerémségbe és Szlavóniába. A sajátos soknemzetiségű viszonyok közepette a délvidéki ruszinok megőrizték nyelvüket, identitásukat.1/a Itt a görögkatolikus egyház védelmet nyújtott a pravoszlavizáló és katolicizáló törekvésekkel szemben. A Bácskába települt görögkatolikus ruszinok 1777-ig joghatóságilag a kalocsai érsekséghez tartoztak, azt követően pedig az akkor alapított körösi (krizseváci) püspökséghez kerültek.2 Az egyházi értelmiség a XVIII. század folyamán azonban kivétel nélkül a felvidéki ruszinok közül származott oda. A ruszinok 1995-ben ünnepük bácskai honfoglalásuk 250. évfordulóját. Bácskeresztúron 1753-tól működik iskola. Ebben az évben kezdték el az első templom építését is - fából, nádból. A második, ma is fennálló templom építésére a kalocsai érsektől 1776-ban kértek engedélyt a keresztúriak. Az 1784-re felépült bácskeresztúri templomnak bajai vonatkozásai is vannak. A belső berendezést részben a bajai pravoszláv templom mintájára alakították ki, a festést és az ikonosztáziont pedig a keresztúri hívek teljes mértékben aszerint kérték elkészíteni, ahogy azt a bajai óhitű templomban látták. Baja híres, évi négy nagyvásárán ugyanis rendszeresen megfordultak Bácskeresztúr vállalkozó szellemű lakói. Arszenij Pantasics képfestővel készült kontraktusban több bajai vonatkozás is van. A festőnek a kialkudott 3200 forint készpénzen felül pl. harminc bajai mérő búzát tartoztak adni. Ezen felül Bajára annyi kocsit voltak kötelesek biztosítani az ikonfestőnek, amennyire szüksége volt. Forrásaink szerint a bácskeresztúri és ku- corai lakosok a szabadkai, zombori, újvidéki árak mellett, számontartották és figyelemmel kísérték azt is, hogy Baja városában mit, mikor, s mennyiért lehet eladni.3 A tudománynak tulajdonképpen Volodimir Hnatyuk ukrán etnográfus fedezte fel a ruszinokat, aki az 1897-es bácskai expedíciója után több kötetre való ruszin népköltészeti anyagot tett közzé, és számos cikket publikált róluk. Hnatyuk említett kutatóútjáig a szlavisztikában teljes zűrzavar uralkodott a ruszinok kilétét illetően. Egyesek a zaporozsjei kozákok utódjainak tartották őket, mint a kubányi- akat, mások Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem testőreinek leszármazottait látták bennük, akik a fejedelem lányával, Predoszlavával érkeztek Magyarországra. Hnatyuk tisztázta, hogy a történeti Magyarország északi megyéiből származnak. Hnatyuk cikkei, folklór-publikációi élénk vitát váltottak ki a korabeli szlavaszti- kában. Pastrnek cseh és Szobolevszkij orosz nyelvész az ukrán etnográfus és folklorista bácskai anyagán törekedett annak bebizonyítására, hogy az téved, amikor a ruszinokat ukránoknak, nyelvüket pedig ukránnak tartja, mert azok szlovákok, keletszlovákok. A vita egyébként szorosan kapcsolódott a szlovák-ukrán etnikai határról kialakult hosszas polémiához, annak egyik mellékjelensége volt. A tudomány és politika határán folyó vita anyagát a legtöbb bácskai ruszinokkal foglalkozó munka tárgyalja. A több éven át tartó polémia során mindkét vitatkozó fél módosított korábbi merev álláspontján, Hnatyuk elismerte a ruszin nyelv erősen szlovakizált jellegét, de a ruszinok szlovák nemzetiségét nem, azzal érvelve, hogy a nemzetiség meghatározásában a nyelv önmagában nem perdöntő, abban más szempontok is közrejátszanak. Pastrnekék továbbra is ragaszkodtak a ruszin nyelv keletszlovák voltához, de elismerték, hogy nemzetiségileg valóban nem lehet őket a szlovákokhoz sorolni. A polémia későbbi stádiumában a szerzők világosan elkülö116
