Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)

Krupa András: A kiskőrösi szlovákok önvallomása a lakosságcseréről

ottan, mennyi vagyont kapunk. Cak klamal'i hat to, ze tarn je l’epsie. (Hazudtak, hogy ott jobb.)

Becsvágyból (mentek). Azt hitték, hogy ott milliomosok lösznek. Mer aki nagyon gazdag vót, az nem ment ám egy se! Az nem. Csak a szegényebb vót. Azt hitte, hogy ott milyen jó sor vár rájuk. És sajnos csalódtak, mer olyanok lőttek vóna itt is, mint ott.

Azt szokták mondani, sokat ígér, keveset kap. Úgyhogy mindenki az ígéretnek fölült, hogy nahát milyen jó lösz nekik ottan, és mire oda került a sor, hogy máj hát jobb lösz, akkor hát nagyon csalódtak, mer hát nem.

Sakovo jim nasl’uboval’i, sakovo: ze tarn je dobre, pozivnost’. Tu pedig bolo, l’em vel’a bolo nácim robit’ za to, za ten asztali teríték. Ver mi, sel’ia robí. (Sokmindent ígértek nekik, sokmindent: hogy ott jó, hogy van megélhetés. Pedig itt is volt, csak sokat kellett dolgozni azért, azért az asztali terítékért. Bizony mi, parasztok, sokat dolgozunk.)

Bou o tóm chír, al’e potom prisl’i navádzat’. Sem prisl’i, tak navádzal’i. Z dóm domu: Takto vám dobre bud'e, toto vám dobre bud’e. Na tel’ko jich obrát’il’i, ze jim uveriTi (Volt róla hír, azután jöttek rábeszélni. Ide jöttek, úgy beszéltek rá. Házról házra: így jó lesz maguknak, úgy jó lesz. Annyira beszédítették őket, hogy elhitték nekik.)

Eléggé elterjedt vélemény, hogy a jelentkezők közt számosán voltak olyanok is, akik nem szerettek dolgozni: Cobol’i henápilní, ti tajsl’i. Napospoutakí, éo hútaVi, ze tam uzpecenie holubi l’et’ia do üst. Bol’i takí, co tajsl’i, móznejsí, al’e nivel’atoria. Java chudobnejsí (Akik nem voltak szorgalmasak, azok mentek. Főleg olyanok, akik azt gondolták, hogy sültgalambok repülnek a szájukba. Voltak tehetősek is az elmentek között, de nem sokan. Leginkább szegények.)

Az ígéreteknek felülteket - még ha legközelebbi rokonok közé tartoznak is - még ma is kemény szavakkal illetik: Edom ed’ini chlapec tajsou, mojho bratov sin, hat ze himau rozum. Bi rozum mau, tak bi bou nej sou. (Egyetlen egy fiú ment ki, a fivérem fia, mert nem volt esze. Ha esze lett volna, nem ment volna.)

A kiskőrösiek visszaemlékezései hitelesen szólnak arról, hogy az áttelepülést inkább a szegényebb sorsúak vállalták. Az akkori helyi lap híradása szerint Kiskőrösről és környékéről a legszegényebb korosztály költözik ki. A jelentkezett 900 áttelepülő közül a híradás szerint csak 67-nek volt saját háza.35 A távozó kiskőrösieknek földbirtoka is kicsi, összesen 128 hold szántó volt a tulajdonukban, de valamivel több szőlővel rendelkeztek (126 hold).36

Kikőrösről az evangélikusokon kívül jelentősebb számban költöztek ki a szlovák baptisták (magukkal víve magyar feleségüket is, mint az egyik baptista vezető). A hirtelen gazdagodás lehetősége és vágya őket sem kerülte el. Ezzel összefüggésben az egyik baptista prédikátorról ma is szívesen emlegetik az alábbi anekdotikus igaz történetet:

Ment ki, baptistáktul ment prédikátor ki, a Barkóczi bácsi. Az is vót egy nagyon jó sztori. Szomszédba, ott lakott a Králik Erka néni. Aztán ott vót nekik pincéjük meg szöllejük. És mondja neki Králik Erka néni:

— Hát szomszéd, hát nefn sajnálja itthagyni ezt a szol löt? - aszongya.

—A, suseda, dostaheme mi tam, heboj sa! Ni tel ’koto, o, toto viac!

(- Á, szomszédasszony, kapunk mi ott, ne félj! Nem ennyit, ennél többet!)-Al’e hát tovravíbibl’ia, ze: (Dehát azt mondja a biblia, hogy:) Földi javakhoz ne ragaszkodjunk!-A, suseda, to Ten bibl’iavraví! ( Á, szomszédasszony, azt csak a biblia mondja!)

108