Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Bárth János: Népcsoportok, néprajzi csoportok és történeti-néprajzi tájak a Duna-Tisza közén
DUNAMELLÉK (a hajdani „solti részek”) Reliktum jellegű kis mezővárosok láncolata uralja a tájat. Északról délre haladva sorakozik: Dömsöd, Szalkszentmárton, Vecse, Solt, Pataj. Alapnépességük magyar, kontinuus, vagyis az Árpád-korig folytonos és a reformáció kezdete óta református. A reliktum jelleg azt jelenti, hogy a fent megnevezett helységek fejlődésben megrekedt, mezővárosi tudatú nagy faluként érték meg a XX. század elejét. A reliktum mezővárosok között két más anyanyelvű telepített sziget is meghúzódik: az 1717-ben létrehozott evangélikus szlovák Dunaegyháza és az 1725-ben népesített protestáns német Harta. Utóbbi híres népművészetet teremtett. KALOCSAI SÁRKÖZ Földrajzi-történeti tájegység. A Pataj-Kecel-Szeremle háromszögbe eső mély fekvésű terület. A hajdani Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye déli nyúlványa. Több néprajzi csoport és népsziget gyülekezőhelye. Az itt élő magyarok eredetüket és kultúrájukat tekintve többfélék. A legnevezetesebb csoport: apota néprajzi csoport, amely Kalocsán és az ún. kalocsai szállásokon él. Katolikus és hagyományait tekintve elkülönül környezetétől. A pota nép teremtette meg a messzeföldön híres kalocsai hímzést, pingálást és népviseletet. A Duna mellett református múltú falvak sorakoznak: Szentbenedek, Úszód, Foktő, amelyek kisebb néprajzi csoportot alkotnak. Magyar szigetek: Fájsz, Bogyiszló, Csanád, Szeremle. Utóbbi kettő élénk kapcsolatot tartott fönn a Tblna megyei Sárközzel. Bátya és Dusnok népe katolikus déli szláv, valószínűleg boszniai erdetű horvát. Az önmagukat rácnak nevező bátyai és dusnoki horvátok a XVII. század végétől több hullámban érkeztek. Rátelepedtek egy kis létszámú középkori eredetű magyarságra, amelyet magukba olvasztottak. Ez tükröződik kultúrájukban, pl: a népzenéjükben is. Miske szlovák múltú katolikus falu, amelyet 1718-tól telepített a kalocsai érsek. A Kalocsai Sárköz déli peremén három katolikus német falu sorakozik: Hajós, Nádudvar, Császártöltés. Mindhármat a kalocsai érsekek telepítették: Hajóst 1722 és 1726 között 5 csoportban, Nádudvart 1723-tól, Császártöltést 1743-tól több csoportban. Mindhárom falu népességkibocsátó hely lett. A XVIII. században sok hajósi, nádudvari és császártöltési születésű német vett részt a Bácska újranépesíté- sében. NÉPSZIGETEK A nagytájak határterületein különleges múltú és kultúrájú népszigetek húzódnak meg. Ilyen helység Izsák a Kiskunság és Kecskemét határának ölelésében, amelynek valószínűleg törököt átélt kontinuus magyarsága is van. Akasztó magánföldesúri szorgalmazásra 1718-tól települt, A szomszédos Kecel újjátelepítését 1734-ben kezdte el földesura, a kalocsai érsek. Az utóbbi két helység lakossága sokféle népelemből integrálódott katolikus magyar. Az észak-déli népmozgás áradatában népesültek újra. Vadkert 1745-től népesedett. Lakossága ma magyar, de hajdan jelentős evangélikus németsége is volt. Kiskőrös újratelepítése 1718-ban kezdődött. A város törzsökös alapnépessége evangélikus szlovák. 10
