Fehér Zoltán - Fehér Anikó: Bátya népzenéje - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 6. (Kecskemét, 1993)

Bevezetés - A gyűjtés története

téneti, névtani és néprajzi adatok mellett 80 bátyai népdalt is közöltem. (EA P. 63/1957)

A tanulók által leírt dalszövegeket dallamuktól függetlenül is beadtam pályamunkának. Az anyagot kiegészítettem felnőttek kéziratos daloskönyveinek, füzeteinek szövegeivel, amelyek szintén a dallamok utáni kutatásokra, gyűjtésekre serkentettek. A «Kéziratos magyar nyelvű dalszövegek Bátyáról” c. pályamunka mintegy 120 dal szövegét tartalmazza, kb. 200 versszakkal. Tanulóim nemcsak magyar, de rác szövegeket is leírtak magyar fonetikával.

1960-ban az »Adatok Bátya monográfiájához II.” c. pályamunkámban egyebek mellett közöltem néhány mondókát (magyarul és rácul), egy gyermekdalt, valamint három magyar szövegű népdalt.

Az 1963. évi Gyűjtőpályázatra már jóval több dallamot küldtem. (64 bátyai dal; 10 bátyai dal - Kiegészítés, Rácz szövegű dalok - 20 dal) Az anyag azért szaporodott meg, mert a gyűjtésre már kölcsönkért magnetofonokat használtam. Kitűnő gyűjtési alkalomnak kínálkozott 1962-től az évenként megrendezett öregek napja. 1963. március 12-én le is írtam pályamunkámban annak folytatását: «Amikor iskolai kórusom bátyai betyárdalokat énekelt, egyszer csak azt hallom, hogy itt is, ott is reszkető hangú öregek dúdolják velünk: ..Lóra, csikós, lóra ...” - én hatódtam meg. Mádi Balázs kartársam a műsor után bejelentette, hogy aki tud Uyen régi nótákat, szóljon nekem, majd magnetofonra vesszük. A »Savanyú banda”, Palus tamburás bandája telepedett a színpadra. Az előbb énekelt népdalokat játszották. Közben lenn bort, süteményt hordtak az asztalokra... a hangulat ekkorra már teljesen feloldódott... előkészítettem a Terta magnót. Kinél kezdjük? Feleségem jött segítségemre. «Fischer néni énekelne.” Már ott álltunk a terem elején, a színpad előtt, Fischer néni teli tüdőből fújta: «Rutica zelena ...” A dallam ismerős, a Bogár Imre balladája, rác szövegével is leírtam már, de hadd menjen. A második sornál halálos csönd volt, s minden szem minket figyelt. «-No, most hallgassák meg gépről!”- mondtam. Az első hangok után csodálkozás, majd játékos jókedv volt leolvasható az arcokról. Még le sem pörgött a szalag már egy rendező jött: «Egy babó szeretne énekelni, ha lehet.” .Jöjjön csak!” «Nem szánt-vet az égi madár” - dalolta Manda néni, nekem pedig a hátam borso- dzott a gyönyörűségtől. Hát Uyet is tudnak! Mi lehet itt még? Hát akadt bőven jelentkező. 48 dalt vettünk föl, köztük a tamburazenekar számait is. A dalok között volt olyan is, amelyet régebben már hallás után lejegyeztem. Akárki énekelt, a többiek figyelemmel hallgatták, nem egyszer megtapsolták. Feleségem minden énekesnek felírta a nevét, korát. Visszahallgatáskor az énekessel együtt nagyot nevetett a közönség. A közismert dalokat az egész terem együtt énekelte. Ilyen volt a «Lóra, csikós, lóra”, a «Kocsmárosné. szép csárdásné”, a «Nem messze van ide Kismargita.”

1953-ban részt vettem a Népművelési Intézet által rendezett népdalgyűjtő tanfolyamon, ahol Lajtha László, Vikár László, Borsai Ilona, Bállá Péter oktattak bennünket.

Gyűjtésemet sokan segítették. Jéló István bátyai lakos pl. saját magnóján vett föl rokonságában dalokat, s elhozta nekem lejegyzés végett. Az évtizedek folyamán mese és néphit gyűjtés közben számtalan jó előadóra akadtam. Harangozó István pl. lakásomra is eljött, hogy elénekelje nekem azt a dalt, ami eszébe jutott. Csanádi Ferenc, volt tanítványom magnószalagon hozta lejegyzésre az általa gyűjtött dalokat.

6