Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
hogy Weisz mikor bejött, nem bírta kinyitni az ajtót. Épen jókor jött: mindjárt oda adtam neki a rozsdás revolveremet, hogy tisztittassa ki. Tudod, éjszakai kimaradásokhoz illik, sőt szükséges jól felszerelve lenni. A cipők és az irrigátor (Te már azt is elfelejtetted, legalább aztán hasznát vedd), holnap, vasárnap adódnak föl. Igen csinosak, páranként 10 koronásak másnak — nekünk ez is csak 5 korona. Válásunk mézeshete — ez már csak ötletes kifejezés? — különben elég jól telik. Ma este Bállá hivott meg vacsorán, első sorban bizonyára szerétéiből, másod sorban nem azért, hogy az én szellemes csevegésemben gyönyörködjön, hanem hogy legyen, a ki türelmesen hallgatja aktuális keserveit. Látod, milyen haszontalan ember vagyok, hogy így kicsúfolom a jótevőmet! A doktor néni — az örök jó doktor néni — pedig ma délután csengetett fel az írásból és meghívott holnapra ebédre a két veje mellé. No, nem irigylitek tőlem ezt a holnapi ünnepi ebédet? Weisznének, fiam, a tiszteletedet átadtam, de az üzenetedet nem. Ne kívánd tőle, hog;y süteményekkel emlékezzen meg rólad, mielőtt te megemlékeznél róluk pár sorral. Örülök ugyan neki, ha Szliács lomhasága rád is rád nehezedik már, hanem azért ha jónak látod, szakítsd meg az isteni nyugalmat egy Weiszéknek írt levél erejéig. Köszönd meg a hozzám való jóságukat, — hanem hétfőig ezzel is ráérsz, mert most Weiszné Nagylakra utazik. Most jön aztán a nagy meglepetés: szereztem hálótársat. No, ne ijedi meg, csak a pálmafa alá, a seszlonyra. Még pedig nem mást — no, ne sikolts nagyot: a Manó embert. Nehezen éo rosszul alszom s fél-tél éjszakákon nem akarom öreg szemeimet ?. gyertyával rontani, de meg unom is az olvasást egy k;csit (no ne félj, mire hazajössz, majd megszokom megint) — hát mondom, ennek a bolondos gyereknek a fecsegései majd elálmositanak. Ugy-e hogy ezt ravaszul kieszeltem? A versekről, a miket reklamáltam, nem tész említést. Nem kerültek volna tán meg? Lehet, hogy elhagytam őket valahol. Sajnálom, hogy azon frissükben elvesztek, mert biz azóta már kifújta őket a fejemből a szél. Az ám ni: ha már az irodalomhoz jutottunk, még valamit. A Tolnai Világlapja friss számát ma délután elküldtem nektek. Egyrészt azért, hogy örüljetek a Gergely Giza képének, a kinél ti sokkal szebb asszonyok vagytok, — másrészt hogy Bobné lássa szeretett írójának, a Gardin sécret szerzőjének, Marcel Prévostnak az arcképét. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Csonka és keltezetlen. A datálást az teszi lehetővé, hogy Móra ebben „mainak” nevezi azt a „közuzsonnát”, amit az 1909. júl. 9-ei levelében mint holnapit emleget. első levelem: nem maradt meg, vagy (ami valószínű) egyelőre lappang valahol. — Megkaptad a tegnapi levelem: vö. a júl. 9-ei levelet. — frugális vacsorákra: szerény vacsorákra. — kimentem a Kassba: a Kass (utóbb: Hungária) szállóba (Dózsa György u. 1—3.) — találkoztam baliával: Bállá Jenő (1877 —1935) újságíróval; Szeged színházi életének rettegett kritikusa volt. Mórának kisebb megszakítással, szegedi éveiben barátja. Barátságukról lásd: Móra: Destruktívok egymásközt. Beszélgetés a ferde toronnyal. Bp. 1927. 150—165. Bállá Jenő: Történetek Móra körül. Pesti Hírlap, 1935. jún. 20 . — Marcel: Fényes Marcell, a Szegedi Gazdasági és Iparbank RT vezérigazgatója. Szegeden a Széchenyi tér 16-ban lakott. — a máról-bolnaprát: A Máról holnapra Móra állandó rovata volt 233
