Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)

A levelek

nem értem rá megírni s most szaladtam haza az egyetemrül 11 órakor megírni, hogy még holnap délelőtt megkapd s még délután válaszolhass rá. Szerencsésen megérkeztünk, az úton megettük Andornak egy jó szál kolbászát, Gyula rétessel járult a közös uzsonnához, — én enni segítettem. Endre Laczi nem is számított rá, hogy vasárnap előtt megjöjjek s nagyon csudálkozott, hogy tovább nem élveztem az otthonvaló létei gyönyörűségeit. Dobák Pistával nem beszéltem, mert délelőtt egyetemen, délután correctúrában voltam, este Endre Laczi hitt meg bennünket vacsorára. Azt se tudom, fönt van-e még, vagy beszélt-e Pistával. Majd talán írok neki. Még egyszer kérlek, édes lelkem, ne haragudj és levelem rövidségét ne fizesd vissza rövidséggel, hanem írj hamar és sokat, hogy legalább az az egy gyönyörűségem legyen! Mindenkit köszöntve ölel, csókol Ferkó Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A levél egyik korábbi rendezője (már Szegeden) 1900 márciusára keltezte. A kézírás, a levél tartalma (pl. a korrektúrára való utalás) jóval korábbra utal. Móra kérése, hogy tudniillik Móra menyasszonya rövid levelét „ne fizesse vissza” rövid levéllel, közelebbi helyét is kijelöli az 1898. febr. 12-ei és márc. 1-jei levél közt. (A márc. 1-jei levél így kezdődik: „Ugy-e megkértelek a múltkori levelemben, hogy az én levelem rövidségit ne fizesd vissza a tiednek a rövidségivei?”) Andornak: talán Ujfalusi Andornak. — Gyula: Walleshausen Gyula. — Endre Laczi: Móra egyetemi társa. — Dobák Pistával: pesti útjáról közelebbit nem tudunk. — Pistával: Móra Istvánnal. 37 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1898. március 1. Édes Mindenem! Ugy-e megkértelek a múltkori levelemben, hogy az én levelem rövidségit ne fizesd vissza a tiednek a rövidségive]? Ugy-e megkértelek? És te tán még a sorokat is megolvastad, hogy egy sorral se írj többet, mint én neked? Pedig ugy-e megkértelek? Hej lányok, lányok: ilyenek is vagytok ti mindnyájan!... Hiszen tudod, édes bogaram, hogy nem a szívem elhidegülése okozza a leveleim esetleges megkurtulását, hanem az elfoglaltságom. Látod, 10 óra mult, a gyere­kek már fekszenek, mikor én ezt a levelet írom. De meg köll írnom, mert holnap azután, nem érek rá megint estéiig. Pedig most már mindig ötkor kelek és tizen­egykor fekszem, mégis mind a két kezem tele van mindig dologgal. Életembe csak egyszer voltam még így elfoglalva, mikor ötödik gymnáziumba jártam. Az édes anyám tudja. Nem olvasok, nem írok én most semmit. Alig-alig bírom végezni az egyébb munkám. Ezután még a vasárnapjaim se lesznek szabadok. 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom